Az öntözés meglepő módon csökkentheti a mezőgazdaság karbonlábnyomát

Az öntözés első pillantásra nem tűnik klímabarát megoldásnak. A víz szivattyúzása energiát igényel, a mezőgazdasági berendezések működtetése üvegházhatású gázok kibocsátásával járhat, a túlzott vízkivétel pedig önmagában is komoly környezeti problémákat okozhat.

Egy új amerikai kutatás azonban arra jutott, hogy ha a teljes képet vizsgáljuk, az öntözésnek jelentős klímaelőnye is lehet. A nagyobb terméshozamok miatt ugyanis ugyanannyi élelmiszer előállításához kevesebb földterületre van szükség, így kisebb lehet a természetes élőhelyek mezőgazdasági területté alakításának igénye.

Mi történne, ha megszűnne az öntözés?

A kutatók azt modellezték, hogyan változna meg az amerikai mezőgazdaság, ha eltűnne az öntözés. Ehhez megyei szinten hasonlították össze az öntözött és a kizárólag csapadékra támaszkodó mezőgazdasági területek terméshozamát.

Az eredmények szerint az öntözés növénytípustól függően 3–39 százalékkal növeli a termelést az Egyesült Államokban.

Ha ez a többlet eltűnne, ugyanannyi élelmiszer megtermeléséhez más területeket is művelésbe kellene vonni. Ez erdők, gyepek és más természetes ökoszisztémák átalakításával járhatna.

6,86 milliárd tonnányi kibocsátás kerülhető el

A kutatás legfeltűnőbb eredménye az öntözés közvetett klímahatásához kapcsolódik.

A modell szerint az amerikai öntözés termelékenységi előnye globálisan mintegy 32 millió hektár erdő és további 7 millió hektár természetes növényzet átalakítását előzheti meg.

A kutatók becslése alapján az így elkerült földhasználat-változás összesen körülbelül 6,86 gigatonna szén-dioxid-egyenértéknyi üvegházhatásúgáz-kibocsátást kerülhet el.

Ez nem éves megtakarításként értelmezendő: a szám a modellben elkerült földhasználat-változásból származó összesített klímaelőnyt jelzi.

Maga az öntözés is kibocsátással jár

A kép azonban nem fekete-fehér. Az amerikai öntözés a kutatás szerint évente körülbelül 0,019 gigatonna szén-dioxid-egyenérték közvetlen kibocsátást okoz.

Ennek legfontosabb forrása a víz szivattyúzásához szükséges energia. Emellett a nedvesebb talajban zajló mikrobiológiai folyamatok dinitrogén-oxidot is felszabadíthatnak, és a felszínre hozott talajvízből oldott szén-dioxid kerülhet a légkörbe.

A kutatók számításai szerint azonban az elkerült földhasználat-változásból származó klímaelőny 363-szorosa az öntözés jelenlegi éves közvetlen kibocsátásának.

Elektromos szivattyúkkal tovább csökkenthető a kibocsátás

A közvetlen kibocsátás egy része ráadásul technológiai fejlesztésekkel mérsékelhető.

A fosszilis üzemanyaggal működő szivattyúk villamosítása, valamint az elektromos hálózat szén-dioxid-intenzitásának csökkentése tovább javíthatja az öntözés kibocsátási mérlegét.

A tanulmány szerzői szerint ezért az öntözést nem kizárólag vízgazdálkodási kérdésként érdemes kezelni. Egyszerre lehet a mezőgazdaság klímaalkalmazkodási eszköze és a földhasználatból származó kibocsátások mérséklésének egyik közvetett módja.

Az érem másik oldala: honnan jön a víz?

Az eredményekből ugyanakkor nem következik, hogy mindenhol több öntözésre lenne szükség.

A kutatók külön hangsúlyozzák, hogy a vízhasználatnak komoly kompromisszumai vannak. Különösen az Egyesült Államok száraz nyugati területein kell figyelembe venni a folyók, felszín alatti vízkészletek, természetes ökoszisztémák és települések vízigényét.

Az öntözés tehát akkor lehet hosszú távon fenntartható, ha a magasabb terméshozam nem jár a vízkészletek túlzott kiaknázásával.