Az olvadó örökfagy meglepő módon segítheti a szénmegkötést

Az északi félteke fagyott talajai, az úgynevezett permafrosztterületek a klímaváltozás egyik legnagyobb aggodalomra okot adó pontjai közé tartoznak. A tudósok évtizedek óta figyelmeztetnek arra, hogy az olvadó örökfagy hatalmas mennyiségű, évezredek óta tárolt szenet szabadíthat fel a légkörbe.

Egy új kutatás azonban arra utal, hogy a történet ennél összetettebb lehet. A permafroszt olvadása ugyanis nemcsak szén-dioxidot és metánt juttathat a környezetbe, hanem olyan folyamatokat is elindíthat, amelyek révén a folyók szén-dioxidot vonhatnak ki a légkörből. A kutatók szerint ez egy eddig alábecsült természetes szénelnyelő mechanizmus lehet.

Több mint kétszer annyi szén, mint a légkörben

A permafroszt a legalább két egymást követő évig fagyott állapotban maradó talajt jelenti. Ezek a területek főként Alaszkában, Kanadában, Grönlandon és Szibériában találhatók.

Jelentőségük óriási, mert a fagyott talajban hatalmas mennyiségű szerves anyag halmozódott fel az elmúlt évezredek során. A becslések szerint a permafroszt körülbelül 1500 milliárd tonna szenet tárol, ami nagyjából kétszerese a légkör jelenlegi széntartalmának. Ha ennek jelentős része felszabadulna, az tovább gyorsíthatná a globális felmelegedést.

A kutatók váratlan folyamatot találtak

A svédországi Umeå Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogyan változik a folyók vízkémiája az olvadó permafrosztterületeken.

A felmelegedés hatására a korábban fagyott talajrétegekben egyre több víz kezd áramlani. Ez a víz ásványokat old ki a kőzetekből, majd a folyókba szállítja azokat. A folyamatot kémiai mállásnak nevezik.

Első látásra ez egyszerű geológiai jelenségnek tűnhet, valójában azonban fontos szerepet játszik a szénkörforgásban. Bizonyos ásványok oldódása során a víz szén-dioxidot köt meg a légkörből, majd azt oldott formában tovább szállítja. A kutatók szerint az olvadó permafroszt fokozhatja ezt a természetes szénelnyelő folyamatot.

A folyók nemcsak kibocsátók lehetnek

A legtöbb folyó a világon nettó szén-dioxid-kibocsátónak számít. A vízben lebomló szerves anyagok ugyanis folyamatosan CO₂-t juttatnak a légkörbe.

Az északi területeken azonban más folyamatok is működnek. Ahogy az olvadékvíz egyre több ásványt mos ki a talajból és a kőzetekből, a folyók bizonyos szakaszokon nettó szénelnyelővé válhatnak.

A kutatók szerint ez különösen fontos lehet a sarkvidéki régiókban, ahol a felmelegedés üteme a globális átlag többszöröse. Az új eredmények arra utalnak, hogy a jelenlegi klímamodellek egy része nem veszi teljes mértékben figyelembe ezt a folyamatot.

Nem ellensúlyozza az olvadó örökfagy veszélyeit

A kutatás egyik legfontosabb üzenete ugyanakkor az, hogy ez a pozitív hatás nem semlegesíti az örökfagy olvadásának negatív következményeit.

Más vizsgálatok szerint a permafroszt olvadása továbbra is jelentős mennyiségű szén-dioxidot és metánt szabadít fel. A felengedő talajban a mikroorganizmusok elkezdik lebontani az évezredek óta fagyott szerves anyagokat, ami üvegházhatású gázok kibocsátásához vezet. Egyes kutatások szerint a felengedett talaj akár 25–100-szor áteresztőbbé válhat a gázok számára.

A folyók által megkötött szén tehát valószínűleg csak részben képes ellensúlyozni a kibocsátásokat.