Az olvadó jég alól szabadul a múlt – és vele a jövőnket fenyegető láthatatlan bomba

Az északi sarkvidék a Föld klímarendszerének egyik legérzékenyebb pontja. Az elmúlt 50 évben a térség kétszer-háromszor gyorsabban melegedett, mint a bolygó többi része. Ezt a jelenséget a tudósok „sarkvidéki amplifikációnak” nevezik, és az oka főként az, hogy ahogy a jég olvad, a sötétebb felszín több napfényt nyel el, ami tovább fokozza a melegedést.

De nemcsak a jég tűnik el – az örökké fagyott talaj, a permafroszt is olvadni kezd. Ez a több ezer éve fagyott talaj hatalmas mennyiségű szenet, metánt, baktériumot és akár régi vírusokat is tartalmaz. Ha ez a fagyott világ felenged, az olyan folyamatokat indíthat el, amelyek visszafordíthatatlanul felgyorsíthatják a klímaváltozást.

A jég alól felszabaduló széncsapda

A permafroszt mintegy 1 600 milliárd tonna szenet zár magába – több mint kétszer annyit, mint amennyi jelenleg a Föld teljes légkörében van. Amikor ez a talaj kiolvad, a szerves anyagok bomlani kezdenek, és szén-dioxidot, illetve metánt bocsátanak ki – utóbbi 80-szor erősebb üvegházhatású gáz a CO₂-nál.

Ez egy visszacsatolási kör, amelyben a melegedés még több permafrosztot olvaszt, az pedig még több gázt juttat a levegőbe. Az eredmény: önfenntartó, gyorsuló klímaváltozás, amit az ember már alig tud megfékezni.

A NASA és az ESA műholdas mérései szerint a sarkvidéki metánkibocsátás az elmúlt tíz évben több mint 30 %-kal nőtt, és a legújabb kutatások arra figyelmeztetnek, hogy ez a trend csak erősödni fog.

Rejtett veszélyek a múltból

A permafroszt nemcsak üvegházhatású gázokat, hanem ősi mikroorganizmusokat és kórokozókat is tartalmaz. Olyan vírusok is újraaktiválódhatnak, amelyek több tízezer éve „aludtak” a jég alatt. Bár ezek kockázata jelenleg alacsony, a kutatók szerint a biológiai biztonságra is figyelni kell – hiszen a klímaváltozás már nemcsak a környezetet, hanem az emberi egészséget is érintheti.

Mit jelent ez a bolygó jövőjére nézve?

Az olvadó permafroszt olyan, mintha egy időzített szénbomba ketyegne a Föld északi féltekéjén. A kibocsátott metán és szén-dioxid csökkenti az emberiség mozgásterét, hiszen hiába mérsékeljük a fosszilis kibocsátásokat, ha a természet maga is „kinyitja a szelepet”.

A tudósok szerint ez az egyik legnagyobb kihívás, mert a permafroszt olvadása már elindult, és nem lehet egyik napról a másikra megállítani. A folyamat lelassítása azonban lehetséges – ha csökkentjük a globális felmelegedést okozó kibocsátásokat, megvédjük az északi ökoszisztémákat, és támogatjuk az erdősítési programokat.

Miért fontos erről beszélni?

A sarkvidék nem távoli, elzárt világ – az ottani változások hatással vannak a globális éghajlatra, a tengerszintre és az élelmiszer-biztonságra is. Ha a jég és a fagyott talaj eltűnik, az egész bolygó hőháztartása megváltozik.
A Föld klímája egy összekapcsolt rendszer: ami az Északi-sarkon történik, az mindenhol érezhető.

Fotó: AI