Az olvadékvíz felgyorsítja az antarktiszi gleccserek óceán felé mozgását

Az Antarktiszt gyakran a Föld „fagyasztójának” nevezik, hiszen itt található bolygónk édesvízkészletének és jégtömegének jelentős része. A kutatók azonban most először közvetlen bizonyítékot találtak arra, hogy a felszínen keletkező olvadékvíz képes a gleccserek aljáig jutni, ahol kenőanyagként működve felgyorsítja a jég mozgását az óceán felé.

A jelenséget korábban már megfigyelték Grönlandon, Alaszkában és az európai hegyvidékek gleccsereinél, de az Antarktiszon eddig nem sikerült közvetlenül igazolni. Az új eredmények szerint azonban a kontinens jégtakarója érzékenyebb lehet a felmelegedésre, mint azt korábban feltételezték.

Több mint fél kilométer mélyre fúrtak a kutatók

A vizsgálatot a japán Hokkaidó Egyetem kutatói végezték a Kelet-Antarktiszon található Langhovde-gleccsernél. A tudósok több mint 550 méter mély furatokat készítettek a jégbe, majd kamerákat és nyomásmérő műszereket juttattak a gleccser aljára.

A mérések egyértelműen kimutatták, hogy a felszínen összegyűlő olvadékvíz repedéseken keresztül eljut a jégalapzatig. A folyamatot hidrorepedésnek nevezik: a víz súlya fokozatosan szétnyitja a jégben lévő töréseket, amelyek végül csatornát képeznek a mélyebb rétegek felé.

A víz megemeli a jeget a kőzetfelszínről

Amikor az olvadékvíz eléri a gleccser alját, megnöveli a nyomást a jég és az alapkőzet határán. Ez részben „megemeli” a jégtömeget, csökkenti a súrlódást, és lehetővé teszi, hogy a gleccser gyorsabban csússzon a tenger irányába.

A folyamat hasonló ahhoz, mint amikor egy nehéz tárgy alá vékony vízréteg kerül. A kisebb ellenállás miatt a mozgás könnyebbé válik. A kutatók szerint ez az egyik oka annak, hogy egyes gleccserek a felmelegedő éghajlat hatására nemcsak olvadnak, hanem gyorsabban is mozognak.

Miért fontos ez a tengerszint szempontjából?

Az Antarktisz a világ gleccserjégének mintegy 90 százalékát tartalmazza. Bár a teljes jégtakaró eltűnése nem reális közeli forgatókönyv, már viszonylag kis változások is jelentősen befolyásolhatják a globális tengerszintet.

A problémát nem csupán maga az olvadás jelenti. Ha a gleccserek gyorsabban jutnak el az óceánig, nagyobb mennyiségű szárazföldi jég kerül a tengerbe, ami közvetlenül hozzájárul a vízszint emelkedéséhez. Az antarktiszi jégmozgás sebességének pontos megértése ezért kulcsfontosságú a part menti térségek jövőjének előrejelzésében.

Lehet, hogy a jelenlegi modellek alábecsülik a változásokat?

Az elmúlt években több kutatás is arra utalt, hogy az antarktiszi jégveszteség egyes mechanizmusait a klímamodellek nem kezelik kellő részletességgel. A jég alatt áramló víz, a felszínről érkező olvadékvíz és a tengervíz kölcsönhatásai olyan folyamatokat indíthatnak el, amelyek gyorsíthatják a jégtakaró visszahúzódását.

Nemcsak az Antarktisz ügye

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a Kelet-Antarktiszon zajló folyamatok távol állnak a mindennapi élettől. A valóságban azonban a világ tengerparti városainak jövője, a kikötők működése, a deltavidékek mezőgazdasága és több százmillió ember lakóhelye is függ attól, milyen gyorsan veszít tömegéből az antarktiszi jégtakaró.

Az új kutatás arra emlékeztet, hogy a klímaváltozás hatásai gyakran nem látványos összeomlások formájában jelentkeznek, hanem olyan apró fizikai folyamatokon keresztül, amelyek hosszú távon alapvetően alakíthatják át bolygónk felszínét.