Az óceán legtáplálóbb élelmiszereinek egy részét alig használjuk ki

Amikor tengeri élelmiszerekről beszélünk, általában a halak kerülnek a középpontba. A lazac, a tonhal vagy éppen a szardínia közismerten értékes fehérje- és tápanyagforrás. Egy új kutatás szerint azonban az óceánok táplálkozási szempontból legértékesebb élőlényei között számos olyan faj is található, amely jóval kevesebb figyelmet kap.

Az osztrigák, kagylók, garnélák, rákok, tintahalak és más vízi gerinctelenek tömegükhöz képest meglepően nagy mennyiségben biztosíthatnak fontos vitaminokat és ásványi anyagokat. A kutatók szerint ezért az élelmiszer-termelést nemcsak tonnában kellene mérni: azt is figyelembe kellene venni, hogy az előállított élelmiszer valójában mennyi tápanyagot biztosít az emberek számára.

Sokkal többet adnak, mint amit a tömegük sugall

A King Abdullah University of Science and Technology kutatója által vezetett csoport globális halászati, akvakultúra- és tápanyag-adatokat kapcsolt össze. Harminc különböző tápanyagot vizsgáltak, a számításokhoz pedig 2019-et használták referenciaévként.

Az eredmények jelentős különbséget mutattak a kifogott állatok tömege és tápanyag-hozzájárulása között.

A tengeri halászatokból származó fogások tömegének körülbelül 15 százalékát tették ki a gerinctelenek. A vizsgált 30 tápanyag közül azonban 11 esetében ennél nagyobb volt a részesedésük. A C-vitamin és a mangán több mint 30 százalékát, a folsav, a szelén és a nátrium több mint negyedét biztosították.

Kagylókban rejtőzik az egyik legnagyobb tápanyagforrás

A különböző tengeri gerinctelenek között is jelentős eltérések vannak. A kéthéjú kagylók különösen magas vas-, jód-, cink- és B12-vitamin-tartalommal rendelkezhetnek.

A tengeri sünök és tengeri uborkák ezzel szemben többek között szelénből, magnéziumból és mangánból bizonyultak gazdagnak. Egy másik, 2025-ben megjelent elemzés szintén arra jutott, hogy a puhatestűek közül különösen a kéthéjú kagylók emelkednek ki több, gyakran hiányzó mikrotápanyag tekintetében.

A tápértéket ráadásul az élőhely is befolyásolhatja. A hidegebb vizekben élő fajokban a kutatók több DHA-t és EPA-t, vagyis hosszú láncú omega-3 zsírsavat becsültek, míg a mélyebb vizek fajai több vasat, jódot és szelént tartalmazhattak. Ez azonban összefüggés, nem bizonyíték arra, hogy önmagában a hideg vagy a vízmélység okozza a különbséget.

Milliárdok éves szükségletének megfelelő tápanyag

A kutatók azt is kiszámították, hogy a globálisan kifogott és tenyésztett gerinctelenekben található tápanyagok elméletileg hány ember éves szükségletének felelnek meg.

A szelén és a B12-vitamin esetében az éves mennyiség több mint 5 milliárd ember szükségletének megfelelő készletet jelentett. A réz, az omega-3 zsírsavak, a jód és a cink esetében egyenként több mint egymilliárd ember éves szükségletének megfelelő mennyiségről beszélhetünk.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a tápanyagok ténylegesen eljutnak ennyi emberhez. A számítás a rendelkezésre álló tápanyagkészletet mutatja, és nem veszi figyelembe többek között az árakat, a kereskedelmet, az élelmiszer-veszteséget, a hozzáférhetőséget vagy azt, hogy az emberi szervezet mekkora mennyiséget hasznosít belőlük.