Az északi-sarkvidéki folyók tiszta energiát adhatnak a távoli közösségeknek

A világ számos távoli településén az elektromos áram előállítása ma is dízelgenerátorokkal történik. Ez különösen igaz az északi-sarkvidéki régiókra, ahol az üzemanyagot gyakran hajóval vagy téli jégutakon kell eljuttatni a közösségekhez. A szállítás költséges, bizonytalan, és jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár.

Egy új kutatás szerint azonban az Északi-sarkvidék folyói olyan megújuló energiaforrást rejthetnek, amely eddig kevés figyelmet kapott. A tudósok arra jutottak, hogy a folyók áramlási energiáját hasznosító vízáram-turbinák még a világ egyik leghidegebb térségében is életképes alternatívát jelenthetnek a dízelüzemű áramtermeléssel szemben.

Gátak nélkül termelnek áramot

A kutatás középpontjában az úgynevezett hidrokinetikus energia áll. Ez a technológia nem igényel gátépítést vagy víztározókat: a folyó sodrásába helyezett turbinák közvetlenül az áramló víz mozgási energiáját alakítják át villamos energiává.

A megoldás hasonlít a víz alatti szélturbinák működésére. Mivel nem változtatja meg jelentősen a folyó természetes vízjárását, környezeti hatása általában kisebb lehet, mint a hagyományos vízerőműveké.

A hideg nem a legnagyobb akadály

A kutatók 178 távoli kanadai és északi-sarkvidéki közösséget elemeztek, hogy felmérjék, milyen tényezők befolyásolják a technológia alkalmazhatóságát.

Az egyik legmeglepőbb eredmény az volt, hogy a rendkívül alacsony hőmérséklet önmagában nem jelentette a legnagyobb akadályt. Sokkal fontosabbnak bizonyult a folyók sebessége, mélysége és mederformája. A megfelelő helyeken még a rövid jégmentes időszak alatt is elegendő energiát lehet termelni ahhoz, hogy jelentősen csökkentsék a dízelfogyasztást.

Már működő példa is létezik

A kutatók az Iqaluit közelében található Sylvia Grinnell folyót vizsgálták részletesen.

A mérések szerint egy kedvező szakaszon telepített turbina elegendő villamos energiát termelhet körülbelül egy tucat háztartás ellátására. Ez hasonló teljesítmény ahhoz a rendszerhez, amely az alaszkai Igiugig településen már évek óta működik, és a dízelfelhasználást 60–90 százalékkal csökkentette. A berendezéseket a téli befagyás előtt kiemelik, majd tavasszal újra üzembe helyezik.

Energiabiztonság a klímaváltozás korában

A sarkvidéki közösségek energiaellátása nemcsak drága, hanem sérülékeny is. Egy késő szállítmány vagy egy megszakadó téli út komoly ellátási problémákat okozhat.

A helyben termelt megújuló energia ezért nemcsak a kibocsátások csökkentése miatt fontos, hanem az energiabiztonság növelése szempontjából is. Emellett a dízel elégetése során keletkező korom lerakódik a hóra és a jégre, csökkenti azok fényvisszaverő képességét, és gyorsíthatja az olvadást. A dízelfelhasználás visszaszorítása így közvetve a sarkvidéki környezet védelmét is szolgálhatja.

Más elszigetelt térségek is profitálhatnak

Bár a kutatás az észak-kanadai régiókra összpontosított, eredményei a világ számos más nehezen megközelíthető térségében is hasznosíthatók lehetnek.

Hegyvidéki falvak, szigetek vagy olyan közösségek, amelyek nem csatlakoznak országos villamosenergia-hálózathoz, szintén alkalmazhatják ezt a technológiát, ha megfelelő folyóvíz áll rendelkezésre. A szakértők szerint a jövő decentralizált energiarendszereiben az ilyen kis léptékű megújuló megoldások egyre fontosabb szerepet kaphatnak.