Az erdőtüzek füstje az esővel együtt tápanyagforrássá válhat

Az erdőtüzek füstjéről elsősorban a légszennyezés, az egészségügyi kockázatok és a hatalmas távolságokra sodródó szálló por jut eszünkbe. Egy új kutatás azonban a füst egy jóval kevésbé ismert útját vizsgálta: mi történik azokkal az anyagokkal, amelyek nem maradnak a levegőben, hanem az esővel együtt visszajutnak a felszínre?

Amerikai kutatók arra jutottak, hogy amikor az eső erdőtüzek füstjén halad keresztül, jelentős mennyiségű nitrogént, foszfort és káliumot moshat ki belőle. Ezek az élővilág számára alapvető tápanyagok, így a füstös eső rövid idő alatt számottevő tápanyag-utánpótlást juttathat erdőkbe, tavakba és más ökoszisztémákba.

A jelenség ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az erdőtüzek kedvezőek lennének a természet számára. Sokkal inkább egy eddig kevéssé vizsgált folyamatot tár fel, amely az egyre nagyobb területeket érintő füst miatt a jövőben még fontosabbá válhat.

Mi történik a füstben található anyagokkal?

Amikor egy erdőtűz elpusztítja a növényzetet és elégeti a talajfelszínen felhalmozódott szerves anyagokat, nemcsak szén-dioxid kerül a légkörbe. A füst rengeteg apró részecskét és különböző kémiai vegyületet is tartalmaz.

Ezek között olyan elemek is megtalálhatók, mint a nitrogén, a foszfor és a kálium. Mindhárom nélkülözhetetlen a növények és más élőlények számára.

A füst ráadásul nem feltétlenül marad a tűz közelében. A légköri áramlások több száz vagy akár több ezer kilométerre is elszállíthatják a részecskéket.

Ha útközben csapadékkal találkoznak, megkezdődik az úgynevezett nedves ülepedés. Az esőcseppek magukkal ragadják a füstben lévő anyagok egy részét, amelyek így végül a talajba, tavakba és folyókba kerülnek.

Több száz helyszín adatait vizsgálták

A kutatást a University of Utah, a Utah State University és a Cary Institute of Ecosystem Studies szakemberei végezték.

A tudósok műholdas füstmegfigyeléseket kapcsoltak össze az amerikai National Atmospheric Deposition Program esővíz-kémiai adataival. Ez a megfigyelőhálózat eredetileg többek között a savas esők vizsgálatára jött létre.

A kutatók 250 mérőhely adatait elemezték az Egyesült Államok 16 éghajlati régiójában, és a 2014-es, 2020-as, valamint 2022-es évet hasonlították össze.

A vizsgálat így nem egyetlen erdőtűz vagy régió hatását mérte, hanem nagy léptékben próbálta meghatározni, mekkora szerepe lehet a füstnek a tápanyagok légkörből történő szállításában.

Egyre gyakoribbá vált a „füstös eső”

Az eredmények egyik legérdekesebb része az volt, milyen gyorsan változott a füst és a csapadék egyidejű előfordulásának gyakorisága.

2014-ben a vizsgált mérőállomásokon átlagosan körülbelül négy olyan napot regisztráltak, amikor az eső és az erdőtüzek füstje találkozott. 2020-ra ez nagyjából hat napra emelkedett.

2022-ben azonban már körülbelül 22 ilyen napot mértek.

A földrajzi eloszlás közben folyamatosan változott, hiszen attól függött, hogy az adott évben hol alakultak ki nagyobb erdőtüzek, és merre sodorta a füstöt a légkör.