Az erdőtüzek évekkel később is ronthatják a strandok vízminőségét

Amikor egy erdőtüzet eloltanak, a közvetlen veszély megszűnhet, a környezeti hatások azonban még hosszú ideig velünk maradhatnak. Egy új kaliforniai kutatás szerint a partvidék közelében pusztító tüzek akár évekkel később is összefüggésbe hozhatók a strandok vizében mérhető baktériumszint megugrásával.

A kutatók húsz év adatait vizsgálták meg Kalifornia teljes partvidékén, és arra jutottak, hogy a nagyobb erdőtüzeket követően több helyen is szokatlan változások jelentek meg a vízminőségben. A folyamatban különösen fontos szerepet játszik az eső: a csapadék a leégett vízgyűjtőkről a talajt, növényi maradványokat, állati és emberi eredetű szennyeződéseket a folyókba, majd végül az óceánba moshatja.

Húsz év adatait vetették össze

A kutatók Kalifornia 204, közvetlenül az óceánba torkolló vízgyűjtő területét vizsgálták. A strandokon mért baktériumkoncentrációkat összevetették az erdőtüzek helyével, a csapadék mennyiségével és azzal is, milyen felszín borította az adott vízgyűjtőt.

Négy baktériumcsoportot követtek nyomon: az E. colit, az Enterococcust, valamint a teljes és fekális coliform baktériumokat. Ezeket úgynevezett fekális indikátorbaktériumokként használják a vízminőség ellenőrzésében. Jelenlétük önmagában nem feltétlenül jelent betegséget okozó szennyezést, de jelezheti, hogy olyan emberi vagy állati eredetű szennyeződés került a vízbe, amely kórokozókat is tartalmazhat.

Az eső indíthatja el a folyamatot

A tűz után a táj jelentősen megváltozik. Eltűnhet a talajt védő növényzet, nagy mennyiségű hamu és elhalt szerves anyag maradhat vissza, miközben a talaj vízháztartása is átalakulhat.

Amikor megérkeznek az első komolyabb esőzések, a víz ezeket az anyagokat a patakok és folyók felé szállíthatja. A szennyeződés végül a tengerparti vizekbe kerülhet.

A kutatásban a teljes coliform baktériumok esetében egyértelmű kapcsolatot találtak a csapadékkal: minél csapadékosabb volt egy hónap a tüzeket követő időszakban, annál nagyobb eltérések jelentkezhettek a megszokott baktériumszintekhez képest.

Érdekes módon maga a leégett terület nagysága nem bizonyult jó előrejelzőnek. Vagyis nem feltétlenül a legnagyobb tűz okozza a legjelentősebb vízminőségi változást.

Akár két évvel később is jelentkezhet a hatás

A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy az erdőtüzek hatása nem feltétlenül ér véget néhány héttel a lángok kialvása után.

A vizsgálatban egy vízgyűjtőt akkor soroltak a tűzzel érintett időszakba, ha területének több mint 10 százaléka égett le egy kétéves időablakon belül. A kutatók szerint a tüzekkel összefüggő baktériumszint-emelkedések nagyjából két évig is megjelenhetnek, különösen a téli és tavaszi csapadékos hónapokban.

Ez azért fontos, mert egy strand hónapokkal a tűz után már teljesen normálisnak tűnhet, miközben egy nagyobb esőzés ismét szennyeződést moshat a tengerbe.