Az emelkedő tengerszint miatt a mangroveerdők szén-dioxid-forrássá válhatnak

A mangroveerdőket gyakran emlegetik a klímaváltozás elleni küzdelem egyik természetes szövetségeseként. Ezek a part menti, sós vízhez alkalmazkodott erdők a Föld felszínének kevesebb mint egy százalékát borítják, mégis az óceáni ökoszisztémákban tárolt szén mintegy 15 százalékát őrzik. A legtöbb szén nem a fák törzsében vagy lombkoronájában található, hanem a gyökerek alatt felhalmozódó, oxigénszegény üledékekben, ahol akár évszázadokon vagy évezredeken át is megőrződhet. Erről a NOAA és számos korábbi nemzetközi kutatás is beszámolt.

Egy új kutatás azonban arra figyelmeztet, hogy a tengerszint-emelkedés hosszú távon megfordíthatja ezt a folyamatot. A University of Exeter kutatói szerint a mangroveerdők egy része a jövőben nem szénelnyelőként, hanem szén-dioxid-kibocsátóként működhet, ha a tenger túl gyorsan emelkedik, és az erdők nem tudnak alkalmazkodni az új körülményekhez. Az eredményeket az Earth’s Future folyóiratban publikálták.

Nem minden helyi javulás jelent pozitív globális folyamatot

A mangroveerdők jövőjével kapcsolatos korábbi kutatások gyakran arra jutottak, hogy az emelkedő vízszint bizonyos helyeken akár növelheti is a szénmegkötést. Az új vizsgálat azonban arra mutat rá, hogy ezek az eredmények sokszor csak egy-egy helyszínre vonatkoznak.

A kutatócsoport olyan modellt fejlesztett, amely egyszerre vizsgálta a vízmozgást, az üledékképződést, a mangroveerdők növekedését és pusztulását, valamint a széntárolást. Az eredmények szerint előfordulhat, hogy egyes területeken átmenetileg valóban nő a szénfelhalmozódás, ám teljes erdőtömbök szintjén már csökken a tárolt szén mennyisége.

A „kék szén” jelentősége nagyobb, mint sokan gondolják

A mangroveerdők, a tengeri füves területek és a sós mocsarak együtt alkotják az úgynevezett kék szén ökoszisztémákat. Ezek a rendszerek területegységre vetítve gyakran gyorsabban kötik meg a szenet, mint a szárazföldi erdők.

A NOAA szerint a mangroveerdők évente akár tízszer gyorsabban képesek szenet kivonni a légkörből, mint az érett trópusi erdők, miközben területegységenként három-ötször több szenet tárolnak. Ennek döntő része a talajban és az üledékben található.

A klímaváltozás kettős nyomás alá helyezi a part menti erdőket

A kutatók szerint önmagában a tengerszint emelkedése még nem feltétlenül jelentene végzetes problémát. Sok mangroveerdő természetes módon képes alkalmazkodni, például új üledék felhalmozásával vagy a szárazföld belseje felé történő terjeszkedéssel.

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió tavaly arra figyelmeztetett, hogy a világ mangroveerdőinek közel fele valamilyen mértékű összeomlási kockázattal néz szembe a század közepére. A veszélyeztető tényezők között szerepel a tengerszint-emelkedés, a part menti beépítés, a szennyezés és az üledék-utánpótlás csökkenése.

Mit jelenthet mindez Európa számára?

Az Európai Unió egyre nagyobb hangsúlyt fektet a természetalapú klímavédelmi megoldásokra, köztük a vizes élőhelyek helyreállítására.

A mangroveerdők története arra figyelmeztet, hogy a természetes szénelnyelők nem tekinthetők automatikusan örök és stabil szénraktáraknak. Ha az ökoszisztémák túl nagy nyomás alá kerülnek, akkor a korábban megkötött szén egy része visszakerülhet a légkörbe, tovább gyorsítva a felmelegedést.

Ez különösen fontos üzenet egy olyan időszakban, amikor a klímavédelmi stratégiák jelentős része a természetes szénmegkötésre épül. A kutatás szerint nemcsak az új erdők telepítése számít, hanem a meglévő ökoszisztémák hosszú távú fennmaradásának biztosítása is.

A mangroveerdők sorsa így nem csupán a trópusi partvidékek ügye.