Az emberi tevékenység átalakítja a part menti vizek kémiáját

A mezőgazdaságból származó tápanyagok, a szennyvíz és más emberi eredetű kibocsátások nem egyszerűen több szennyező anyagot juttatnak a tengerekbe. Egy új globális kutatás szerint magát a part menti vizek tápanyag-egyensúlyát is átalakítják, ami hosszú távon meghatározhatja, milyen algák és más élőlények képesek fennmaradni ezekben az ökoszisztémákban.

A Washington State University és az Utrechti Egyetem kutatói első alkalommal hasonlították össze globális léptékben a szárazföldről és a nyílt óceánból érkező nitrogén, foszfor és szilícium mennyiségét. Az eredmények szerint ugyan globálisan továbbra is az óceán biztosítja e tápanyagok nagyobb részét, a helyi kép egészen más lehet: a világ partvonalának nagyjából felén a szárazföldi források már meghaladják a tengeri eredetű tápanyagbevitelt.

Nem mindegy, honnan érkeznek a tápanyagok

A nitrogén, a foszfor és a szilícium természetes részei a tengeri ökoszisztémáknak. Ezekre a fitoplanktonnak és más élőlényeknek szükségük van a növekedéshez, ezért önmagában magas koncentrációjuk nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy adott partszakasz szennyezett.

A problémát az okozza, amikor az emberi tevékenység felborítja a közöttük kialakult természetes arányokat. A kutatók ezért 66 nagy tengeri ökoszisztémát és 152 kisebb part menti régiót vizsgáltak, figyelembe véve a folyókon, a felszín alatti vizeken és a légkörön keresztül érkező tápanyagokat, valamint az óceánból származó utánpótlást.

A partok negyedén már az ember a legnagyobb nitrogénforrás

A kutatás egyik legfontosabb eredménye a nitrogénhez kapcsolódik.

A vizsgált kisebb part menti régiók 25 százalékában az emberi tevékenységből származó nitrogén mennyisége már meghaladta az összes természetes forrásból érkező nitrogén együttes mennyiségét. Foszfor esetében ugyanez a régiók 11 százalékára volt igaz.

A többlet jelentős része a folyókon keresztül jut el a tengerhez. Ebben fontos szerepet játszik az intenzív mezőgazdaság, de a szennyvízkibocsátás és más emberi tevékenységek is hozzájárulnak a tápanyagterheléshez.

A szilícium egészen másképp viselkedik

Miközben az emberi tevékenység általában növeli a nitrogén és a foszfor mennyiségét, a szilícium esetében összetettebb folyamat figyelhető meg.

A vizsgált 66 nagy tengeri régió közül 39-ben az emberi tevékenység csökkentette a partokhoz eljutó szilícium mennyiségét, 25-ben viszont növelte azt. Ennek egyik oka, hogy a folyókra épített gátak és víztározók visszatarthatják a szilíciumot, mielőtt az elérné a tengert.

Ez azért különösen fontos, mert a kovamoszatoknak szilíciumra van szükségük. Ha a nitrogén és a foszfor mennyisége gyorsabban nő, mint a szilíciumé, megváltozhat, mely algacsoportok kerülnek előnybe.

Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy káros algavirágzás következik be, de olyan körülményeket teremthet, amelyek bizonyos, potenciálisan problémás algacsoportok számára kedvezőbbek.