Az emberek segíthetik az aranysakálok európai terjedését

Az aranysakál az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebben terjeszkedő ragadozója Európában. A faj korábban főként Délkelet-Európában volt elterjedt, mára azonban egyre gyakrabban bukkan fel Közép-Európában, sőt egyes példányait már Spanyolországban és az északi sarkvidék közelében is megfigyelték. Egy új kutatás szerint a terjedés egyik legfontosabb oka meglepő módon maga az ember lehet. A tudósok arra jutottak, hogy az emberi települések valóságos „védőpajzsként” szolgálnak a sakálok számára a farkasokkal szemben.

A farkasok jelentik a legnagyobb akadályt

A kutatók 13 európai országban közel 9000 helyszínen vizsgálták az aranysakálok jelenlétét. Az eredmények egyértelműek voltak: a sakálok előfordulását leginkább a farkasok jelenléte korlátozza. Azokon a területeken, ahol stabil farkaspopuláció él, a sakálok sokkal ritkábban fordulnak elő. A farkasok ugyanis versenytársaknak tekintik őket, elűzik őket a zsákmányforrásoktól, sőt időnként el is pusztítják őket.

Ez a jelenség hasonlít ahhoz, amit Észak-Amerikában figyeltek meg a farkasok és a prérifarkasok kapcsolatában. Amikor a farkasok eltűntek egyes területekről, a kisebb ragadozók gyorsan terjeszkedni kezdtek.

Meglepő stratégia: közelebb az emberekhez

A kutatás legérdekesebb eredménye azonban az volt, hogy a farkasok jelenlétében a sakálok tudatosan közelebb húzódnak az emberi településekhez. Míg farkasmentes területeken általában kerülik a városokat és falvakat, addig farkasok közelében kifejezetten előnyben részesítik az ember által befolyásolt környezetet.

A magyarázat egyszerű: a farkasok általában jobban kerülik az embereket, mint a sakálok. Emiatt a települések környékén kisebb a ragadozói nyomás, ami biztonságosabbá teszi ezeket a területeket a sakálok számára.

Forrás: (NatureAsia)

Európa nagy része alkalmas lehet számukra

A kutatás alapján az aranysakál számára Európa mintegy 75 százaléka megfelelő élőhelyet jelenthet. Ez közel hatszor nagyobb terület, mint amelyet jelenleg elfoglalnak. A szakemberek szerint a rövidebb havas időszakok, az enyhébb telek és az ember által átalakított tájak tovább segíthetik a faj terjedését.

Bár a farkaspopulációk Európa több részén növekednek, a modellek szerint ez legfeljebb részben lassíthatja a sakálok előretörését. Az emberi jelenlét továbbra is olyan menedéket biztosíthat számukra, amely ellensúlyozza a farkasok visszatérésének hatását.

Forrás: (NatureAsia)

Mit jelent ez a természetvédelem számára?

A kutatás rávilágít arra, hogy az ember nemcsak közvetlenül alakítja a természetet, hanem a fajok közötti kapcsolatokat is befolyásolja. Az aranysakál terjedése jól mutatja, hogy a települések, utak és mezőgazdasági területek olyan ökológiai viszonyokat teremthetnek, amelyek egyes fajok számára előnyösek, mások számára viszont hátrányosak.

A szakértők szerint az aranysakál európai terjeszkedése még korántsem ért véget. A következő évtizedekben a faj várhatóan tovább növeli elterjedési területét, miközben a természetvédelmi szakembereknek egyre jobban meg kell érteniük az emberi tevékenység és a ragadozók közötti összetett kapcsolatokat.