Az ember és a kutya közös történetéről mesél egy 16000 éves csontváz

Dél-Franciaországban egy különleges, 16 000 éves kutyacsontvázat tártak fel, amely új fényt vet az ember és kutya közötti korai kapcsolatokra. A Baume Traucade barlangban felfedezett maradványok betekintést nyújtanak abba a korszakba, amikor az emberek és kutyák még együtt tanulták meg az együttélés alapjait – hol bizalommal, hol konfliktusokkal.

A leletet vezető kutató, Dr. Mietje Germonpré, a Belga Királyi Természettudományi Intézet munkatársa évtizedek óta tanulmányozza a korai kutyafélék maradványait.

Ősi kötelékek nyomában

A szinte teljesen ép csontváz egy paleolitikus kutyához tartozott, amely vállmagassága alapján körülbelül 61 centiméteres lehetett, és mintegy 26 kilogrammot nyomott.
Az állat testfelépítése sokkal inkább hasonlított az ősi kutyákéhoz, mint a vadon élő farkasokéhoz.

A kutatók szerint ez az eb valószínűleg szoros kapcsolatban élt az embercsoportokkal – megosztva velük a menedéket, élelmet, s talán védelmi feladatokat is ellátva. Más európai lelőhelyekről származó maradványok szintén azt sugallják, hogy ezek a korai kutyák segíthettek vadászatok során.

Sérülések üzenetei

A csontvázon felfedezett sérülések alapján feltételezhető, hogy a kutya emberi behatás következtében sérült meg közvetlenül a halála előtt.
„Lehetséges, hogy az állatot emberek ütötték vagy bántalmazták” – mondta Loukas Koungoulos, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatója, aki nem vett részt a vizsgálatban.

Érdekes módon a kutya élete során gondoskodás jeleit is hordozta, ami arra utalhat, hogy már kezdetleges domesztikációs folyamatok zajlottak.

A barlang titkai

A Baume Traucade barlang mintegy 160 méter mélyen található, egy sziklás lejtőn. A kutatók szerint a kutya nem ragadozók által került ide, és nem is árvíz sodorta be a csontvázat.
Úgy tűnik, az állat a barlangban pusztult el, a helyszínt pedig azóta vastag üledékrétegek fedték be, megőrizve a maradványokat az utókor számára.

A domesztikáció hajnalán

Ez a felfedezés kulcsfontosságú a kutyák háziasításának történetének megértésében.
Az őskori emberek valószínűleg fokozatosan ismerték fel a kutyák hasznát – előbb vadászsegédként, majd társállatként. Ám a kapcsolat kezdetben korántsem volt zökkenőmentes: a gondoskodás és az agresszió kéz a kézben járhatott.

A késői pleisztocén zord körülményei – éhínségek, szélsőséges időjárás, ragadozók – is befolyásolhatták az emberek állatokhoz való viszonyát.

Hasonló leletek Európában

Más paleolitikus kutyák maradványait Németországban, Spanyolországban és Belgiumban is felfedezték. A németországi Bonn-Oberkasselben például 14 000 éves emberi temetkezés során kutyamaradványokat is találtak, ami szoros ember–kutya kapcsolatot jelez.

A Baume Traucade-i csontváz különösen értékes, mivel majdnem teljes egészében fennmaradt, így részletes összehasonlító elemzést tettek lehetővé a kutatók modern kutyákkal, farkasokkal és más ősi példányokkal.

Még sok a kérdés

A legnagyobb kihívás továbbra is annak meghatározása, mikor is kezdődött pontosan a kutya háziasítása. Egyes kutatók szerint a korai leletek inkább kissé megváltozott farkasokat, semmint valódi kutyákat ábrázolnak.
Mások úgy vélik, hogy a közös életvitel és a szelídítés gyorsan képes morfológiai változásokat előidézni.

A genetikai elemzések, amelyeket a kutatók most terveznek a Baume Traucade-i csontvázon elvégezni, segíthetnek feltérképezni az eltűnt kutyavonalakat is.

Az ember legjobb barátjának hosszú útja

A most feltárt csontváz emlékeztet bennünket: az út a barlangi tűzhely mellől a mai nappalink kanapéjáig hosszú és küzdelmekkel teli volt.
De minden egyes felfedezéssel jobban megértjük, hogyan alakult ki az a különleges kapcsolat, amely ma is összeköt embert és kutyát.

A kutatás részletei a Quaternary Science Reviews tudományos folyóiratban jelentek meg.