Az aszály egyre gyorsabban pusztítja az élővilág élőhelyeit az amerikai Délnyugaton

Az Egyesült Államok délnyugati térsége az elmúlt években történelmi léptékű szárazsággal küzdött. Egy új kutatás szerint az aszály már nemcsak a vízkészleteket veszélyezteti, hanem drámai mértékben csökkenti a vadon élő állatok természetes élőhelyeit is. A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a folyamat hosszú távon teljes ökoszisztémákat alakíthat át.

Egyre kevesebb víz marad az élővilág számára

A kutatók műholdas megfigyelések és terepi adatok segítségével vizsgálták az amerikai Délnyugat vizes élőhelyeit. Az eredmények szerint a tavak, mocsarak, kisebb folyók és időszakos vízforrások jelentős része visszahúzódott vagy teljesen eltűnt az elmúlt két évtizedben.

A legnagyobb problémát az okozza, hogy ezek a vízforrások kulcsszerepet játszanak az állatok túlélésében a sivatagos és félsivatagos területeken. Számos madárfaj, emlős, hüllő és kétéltű kizárólag ezekre a kisebb élőhelyekre támaszkodik a forró nyári időszakban.

A kutatók szerint egyes térségekben a felszíni vízfelületek akár 80 százalékkal is csökkentek a legsúlyosabb aszályos időszakokban. Ez nemcsak az állatok mozgását alakítja át, hanem a tápláléklánc egészére hatással lehet.

Az állatok egyre kisebb területre szorulnak vissza

A vizsgálatok szerint a nagytestű emlősök, például a szarvasok és a pumák egyre hosszabb távolságokat kénytelenek megtenni a vízért. Ez növeli az energiafelhasználást, fokozza a stresszt, és gyakoribbá teszi az emberekkel való találkozásokat is.

A kisebb állatok helyzete még nehezebb lehet. Egyes kétéltűek és rovarok számára a kiszáradó tavacskák vagy patakok azonnali élőhelyvesztést jelentenek. Több faj esetében már most is csökkenő populációkat figyeltek meg a tartós vízhiány miatt.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a probléma nemcsak a természetvédelmi területeket érinti. Az állatok egyre gyakrabban jelennek meg mezőgazdasági vagy lakott területeken, ami növelheti az ember és a vadállatok közötti konfliktusokat.

A klímaváltozás tovább súlyosbíthatja a helyzetet

A szakértők szerint a Délnyugat hosszú távú kiszáradása részben a természetes éghajlati ciklusokhoz kapcsolódik, de a globális felmelegedés egyértelműen fokozza a folyamatot. Az emelkedő hőmérséklet gyorsítja a párolgást, csökkenti a hókészleteket és meghosszabbítja az aszályos időszakokat.

A tudósok szerint az élőhelyek megőrzéséhez egyre fontosabb lehet a vízforrások védelme és helyreállítása. Több térségben mesterséges itatóhelyek kialakításával próbálják segíteni az állatokat a legszárazabb időszakok átvészelésében.

A kutatás arra figyelmeztet, hogy az aszály hatása nemcsak a vízellátást vagy a mezőgazdaságot érinti, hanem egész ökoszisztémák jövőjét is veszélyeztetheti az amerikai Délnyugat hatalmas térségeiben.