Az amazóniai haltenyésztés erdőirtás nélkül is bővíthető

Az Amazonas térségében az élelmiszer-termelés bővülése évtizedeken keresztül szorosan összekapcsolódott az erdőirtással. Különösen a szarvasmarha-tenyésztés terjeszkedése alakította át hatalmas területek felszínét. Egy új kutatás azonban arra utal, hogy létezhet olyan állati élelmiszer-termelési forma, amelynek növekedéséhez nem feltétlenül szükséges újabb erdők kivágása.

Amerikai és brazil kutatók műholdfelvételek segítségével vizsgálták a haltenyésztés terjedését a brazíliai Rondônia államban. Megállapították, hogy 1985 és 2022 között a halastavak területe mintegy 450-szeresére nőtt, miközben az új tavak túlnyomó többségét nem erdők, hanem korábban már átalakított legelők helyén hozták létre.

Közel kilencből nyolc halastó korábbi legelő helyén épült

A kutatócsoport több mint 11 ezer igazolt halastó és műholdfelvételek adatait használta.

Az eredmények alapján az új halastó-területek 87 százaléka korábbi legelők helyén jött létre. További 4 százalék korábbi szántóföldeket vagy városi területeket váltott fel.

Az erdők közvetlen átalakítása ehhez képest jóval kisebb arányt képviselt: az új halastavak 5 százaléka erdők, további 4 százaléka pedig vizes élőhelyek helyén létesült.

Ez fontos különbség, hiszen a már átalakított területek újrahasznosítása jóval kisebb természetvédelmi veszteséggel járhat, mint az érintetlen erdők felszámolása.

A kis arányú erdőirtás is nagy szénveszteséget okozott

A kutatás ugyanakkor arra is rámutatott, hogy nem elegendő kizárólag a területek nagyságát vizsgálni.

Az erdők jóval több szenet tárolnak növényzetükben és talajukban, mint a legelők. Emiatt egy erdő helyén kialakított halastó azonnali szén-dioxid-lábnyoma nagyságrendekkel nagyobb lehet, mint egy korábbi legelő átalakításáé.

A kutatók becslése szerint Rondôniában a halastavak kialakítása 1985 és 2022 között összesen mintegy 240 ezer tonna szén felszabadulásával járt. Ennek több mint fele ahhoz a viszonylag kis területhez kapcsolódott, ahol erdőket alakítottak át.

A számok jól mutatják, hogy már kis mennyiségű erdőirtás elkerülése is aránytalanul nagy klímavédelmi előnnyel járhat.

Sokkal kevesebb terület kell egy kilogramm halhoz

A haltenyésztés egyik legfontosabb előnye a kutatás szerint a területhatékonyság.

Rondôniában egy kilogramm élőtömeg előállításához a szarvasmarha-tenyésztés átlagosan körülbelül 13 négyzetméter legelőt igényelt egy év alatt. Ugyanennyi hal előállításához körülbelül 2 négyzetméter tófelületre volt szükség.

Évtől függően a szarvasmarha-tenyésztés három-tízszer nagyobb közvetlen mezőgazdasági területet igényelt, mint a haltenyésztés.

Azonban a haltakarmány előállításához szükséges növénytermesztés további földterületet igényel, amelyet a kutatás közvetlen területi összehasonlítása nem számolt hozzá a tavakhoz.

A leromlott legelők jelenthetik a kulcsot

Rondônia hatalmas területein a több évtizedes szarvasmarha-tenyésztés mára leromlott legelőket hagyott maga után.

A kutatók becslése szerint körülbelül 10 ezer négyzetkilométernyi legelő súlyosan degradálódott, további mintegy 40 ezer négyzetkilométer pedig közepesen leromlott állapotban van.

Ehhez képest meglepően kis területre lenne szükség a haltenyésztés jelentős bővítéséhez. A számítások szerint Rondônia jelenlegi akvakultúra-termelését akár meg is lehetne duplázni a súlyosan leromlott legelők mindössze 1,2 százalékának felhasználásával.

Ez lehetőséget teremthet arra, hogy az élelmiszer-termelés növekedjen anélkül, hogy újabb természetes élőhelyeket kellene felszámolni.