Az Amazonas váratlan részein gyorsulnak leginkább a klímaszélsőségek

Az Amazonas éghajlati problémáiról szóló kutatások figyelme hosszú ideig elsősorban a déli térségekre irányult. Nem véletlenül: itt az erdőirtás és a földhasználat átalakulása különösen jelentős, miközben az átlaghőmérséklet is gyorsan emelkedik. Egy új nemzetközi kutatás azonban meglepő eredményre jutott. A legsúlyosabban erősödő éghajlati szélsőségeket nem feltétlenül ezeken a területeken, hanem az Amazonas középső és északi részén figyelték meg.

A Communications Earth & Environment folyóiratban megjelent tanulmány szerint az Amazonas-medence mintegy 10 százalékán a száraz évszak szélsőséges maximumhőmérséklete legalább 0,75 Celsius-fokkal emelkedett évtizedenként. Ez több mint 3,2 Celsius-fokos változást jelent 1981 és 2023 között.

Az átlagok elrejthetik a valódi változást

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy az átlaghőmérséklet önmagában nem feltétlenül mutatja meg, milyen gyorsan változnak az élet szempontjából legveszélyesebb körülmények.

Az Amazonas éves átlaghőmérséklete 1981 és 2023 között évtizedenként átlagosan mintegy 0,21 Celsius-fokkal nőtt. A száraz időszakok legmagasabb hőmérsékleteinek szélsőséges értékei azonban ennél jóval gyorsabban változtak.

Az egész Amazonas térségét vizsgálva a száraz évszak szélsőséges maximumhőmérséklete átlagosan 0,49 Celsius-fokkal emelkedett évtizedenként. Ez 43 év alatt mintegy 2,1 Celsius-fokos növekedésnek felel meg.

A különbség azért lényeges, mert az ökoszisztémák számára sok esetben nem az átlagos év jelenti a legnagyobb veszélyt. A rendkívül forró és száraz időszakok okozhatják a legsúlyosabb erdőtüzeket, vízhiányt és élővilágot érintő károkat.

Több mint 700 ezer négyzetkilométer került a figyelem középpontjába

A kutatók az Amazonas mintegy 7 millió négyzetkilométeres térségét 11 kilométeres felbontású cellákra osztották, majd az 1981 és 2023 közötti hőmérsékleti, csapadék- és vízhiány-adatokat elemezték.

Ahelyett, hogy az egész Amazonasra ugyanazt a száraz évszakot alkalmazták volna, minden egyes terület saját hidrológiai ciklusát vették figyelembe. Ez azért fontos, mert az Egyenlítőtől északra és délre fekvő területeken nem ugyanakkor következnek be a legszárazabb hónapok.

Az eredmények alapján több mint 700 ezer négyzetkilométernyi területen legalább 0,75 Celsius-fokos évtizedenkénti növekedést mértek a száraz évszak szélsőséges maximumhőmérsékletében.

Meglepő helyen található az új forró pont

Az eredmények földrajzi eloszlása különösen érdekes.

Ha az átlagos felmelegedést vizsgáljuk, továbbra is az Amazonas déli része emelkedik ki. Ez egybeesik azokkal a térségekkel, ahol az elmúlt évtizedekben jelentős erdőirtás és földhasználati változás történt.

A szélsőséges hőmérsékletek esetében azonban egészen más térkép rajzolódik ki. A leggyorsabb változást az Amazonas középső-északi területein mérték.

Ez azért váratlan, mert itt nagy kiterjedésű, viszonylag érintetlen erdők, természetes szavannák, védett területek és őslakos közösségek földjei találhatók. A régió ráadásul távol fekszik az úgynevezett erdőirtási ívtől.

Nem magyarázható minden az erdőirtással

Az Amazonas déli részének felmelegedésében a helyi erdőirtás és földhasználat-változás jelentős szerepet játszhat. Az újonnan azonosított északi-középső gócpont esetében azonban ez önmagában nem ad megfelelő magyarázatot.

A kutatók szerint ez arra utal, hogy a globális klímaváltozás hatása olyan, korábban viszonylag védettnek tekintett területeken is gyorsan megjelenhet, ahol a közvetlen emberi tájátalakítás kisebb.

Ez fontos különbség: az Amazonas megóvásához továbbra is elengedhetetlen az erdőirtások visszaszorítása, de önmagában a helyi erdővédelem nem képes megszüntetni a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátásokból eredő kockázatot.