Az Amazonas meglévő erdeinek védelme hatékonyabb lehet az új fák ültetésénél

A faültetés a természetvédelem és a klímavédelem egyik legismertebb eszközévé vált. Egy új kutatás azonban arra figyelmeztet, hogy az Amazonas esetében nem feltétlenül az új erdők létrehozásával lehet a legnagyobb eredményt elérni. Sokszor hatékonyabb lehet megakadályozni, hogy a még álló erdőket kivágás vagy tűz károsítsa.

Egy nemzetközi kutatócsoport több mint hárommillió hektárnyi terület változásait elemezte a brazíliai Pará államban 2010 és 2020 között. A szakemberek azt vizsgálták, hogy három különböző stratégia milyen eredményt hozott volna a biodiverzitás és a szénkészletek szempontjából.

Több mint hárommillió hektárt vizsgáltak

A Lancaster University által vezetett kutatás Santarém és Paragominas térségére koncentrált. A kutatók nagy felbontású műholdfelvételeket kombináltak terepi vizsgálatokkal és gazdasági adatokkal.

Összesen 381 terepi mintavételi szakasz, 38 vízgyűjtő terület és 499 vidéki ingatlan adatait használták fel. Emellett 160 madár- és 426 fafaj elterjedését is modellezték.

A cél nem egyszerűen annak megállapítása volt, hogy melyik beavatkozás segíti leginkább az erdőket. A kutatók azt is megvizsgálták, hogy az egyes megoldások mennyibe kerülnek, így összehasonlíthatóvá vált a természetvédelmi eredmény és a ráfordítás.

A tűz és a fakitermelés hatalmas károkat okozhat

A vizsgált évtizedben mintegy 273 558 hektár idős erdőt érintett tűz vagy fakitermelés, miközben körülbelül 158 980 hektár erdőt teljesen kiirtottak.

A modellezés szerint az erdőtüzek és fakitermelés okozta károsodás megakadályozásával a vizsgált biodiverzitás-veszteség 68,5 százaléka elkerülhető lett volna. Az erdőirtás teljes megakadályozása ezzel szemben 28 százalékát előzte volna meg.

A szénkészleteknél viszont más volt a sorrend. Az erdőirtás elkerülése a szénveszteség 60,8 százalékát, míg a tűz és fakitermelés okozta károk megelőzése 46,8 százalékát akadályozta volna meg.

Ez jól mutatja, hogy a biodiverzitás és a szénmegőrzés szempontjából nem feltétlenül ugyanaz a beavatkozás adja a legnagyobb eredményt.

Miért nem elég egyszerűen új fákat ültetni?

Az erdő-helyreállítás természetesen szintén hasznos. A kutatásban vizsgált forgatókönyv körülbelül 80 705 hektárnyi erdő visszatérését tette volna lehetővé.

Önmagában azonban ez csak a biodiverzitás-veszteség 6,5 százalékát, illetve a szénveszteség 14,7 százalékát ellensúlyozta volna. Ráadásul a kutatók számításai szerint a három vizsgált stratégia közül ez bizonyult a legdrágábbnak.

Ennek egyik magyarázata az idő. Egy új erdőnek hosszú évekre vagy évtizedekre van szüksége ahhoz, hogy összetett ökoszisztémává fejlődjön. Egy idős trópusi erdő ezzel szemben már most hatalmas szénkészletet és rendkívül gazdag élővilágot őriz.

A már meglévő erdő elvesztése ezért nem kompenzálható egyszerűen azzal, hogy valahol máshol ugyanannyi fát ültetünk.