Az Amazonas erdei újranőnek, de a regeneráció nagy része még törékeny

Az Amazonasról szóló hírekben általában az erdőirtás kerül a középpontba, miközben egy kevésbé látványos folyamat is zajlik: a korábban kivágott területek egy részén ismét megjelenik az erdő. Első pillantásra ez kifejezetten biztató fejleménynek tűnik, egy új, az egész amazóniai biomra kiterjedő vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a visszatérő növényzet jelentős része még fiatal, apró és sérülékeny.

A brazil kutatók műholdas adatok segítségével nem egyszerűen azt vizsgálták, hol nő vissza az erdő, hanem azt is, mennyi ideje regenerálódik, mekkora területet foglal el, mennyire elszigetelt, kapcsolódik-e az elsődleges erdőkhöz, illetve milyen tulajdonviszonyok jellemzik az adott földterületet.

Az eredmények alapján az Amazonas természetes regenerációs képessége továbbra is óriási, de az új erdők fennmaradása korántsem garantált.

Több mint 16 millió hektárnyi regenerálódó növényzetet vizsgáltak

A kutatók egy 2022-es adatbázis alapján 689 288 másodlagos növényzeti foltot elemeztek, amelyek összesen mintegy 16,25 millió hektárt borítottak.

Másodlagos növényzetnek azokat a területeket nevezik, ahol az eredeti növényzet eltávolítása vagy jelentős károsodása után természetes regeneráció indult meg. Ezek az erdők idővel ismét képesek lehetnek jelentős mennyiségű szén tárolására, élőhelyet biztosíthatnak számos faj számára, javíthatják a talaj állapotát és részt vehetnek a vízkörforgás szabályozásában.

A probléma az, hogy nem minden regenerálódó erdő jut el ugyanarra a fejlettségi szintre.

Az új erdők meglepően fiatalok

Az egyik legfontosabb eredmény az erdők életkorával kapcsolatos.

A vizsgált másodlagos növényzet súlyozott átlagéletkora mindössze 6,96 év volt. A kutatók statisztikai modellje szerint ezeknek az erdőfoltoknak a becsült „felezési ideje” körülbelül 7,14 év, vagyis a regenerálódó területeknek csak mintegy fele maradhat fenn ennél hosszabb ideig.

Ez azért jelent problémát, mert egy másodlagos erdőnek évtizedekre lehet szüksége ahhoz, hogy összetett ökoszisztémává fejlődjön.

Más trópusi erdők vizsgálatai ugyanakkor azt mutatják, hogy ha elegendő időt kapnak, a másodlagos erdők rendkívül értékessé válhatnak.

A legtöbb erdőfolt túl kicsi

Nemcsak az életkor jelent problémát, hanem a regenerálódó erdők mérete is.

A vizsgált foltok valamivel több mint 42 százaléka mindössze 2–5 hektáros volt, további 39,4 százalékuk pedig 5–20 hektár közötti területet foglalt el.

Még beszédesebb, hogy a foltok 81,14 százalékában nem volt olyan belső erdőterület, amely legalább 120 méterre helyezkedett volna el az erdő szélétől.

Ez ökológiai szempontból fontos különbség. Egy apró erdőfolt szinte teljes területe ki van téve az úgynevezett szegélyhatásnak: a magasabb hőmérsékletnek, az alacsonyabb páratartalomnak, a szélnek és az emberi zavarásnak. Egy nagyobb erdő belsejében ezzel szemben stabilabb mikroklíma alakulhat ki, amely számos érzékeny faj számára nélkülözhetetlen.