Az agyuk árulhatja el, miért könnyebb egyes kutyákat tanítani

Miért tanul meg az egyik kutya pillanatok alatt egy új vezényszót, miközben egy másikkal sokkal többet kell gyakorolni? A különbséget hajlamosak vagyunk a fajtával, a neveléssel vagy egyszerűen az állat személyiségével magyarázni. Egy új kutatás szerint azonban a válasz részben magában az agyban rejtőzhet.

A Harvard Egyetem kutatói 108 kutya agyát vizsgálták MRI segítségével. Az eredmények arra utalnak, hogy a több generáción át tartó szelektív tenyésztés nyomot hagyott az állatok agyi hálózatain, miközben a könnyebben tanítható kutyáknál is jellegzetes kapcsolódási mintázatokat találtak.

A nagy kérdés azonban továbbra is nyitott: vajon bizonyos kutyák eleve olyan aggyal születnek, amely megkönnyíti a tanulást, vagy maga a tréning alakítja át fokozatosan az agyi kapcsolatokat?

108 kutya agyát vizsgálták meg

A kutatócsoport egy speciális MRI-eljárással térképezte fel az állatok agyának fehérállományi kapcsolatait. A módszer a vízmolekulák mozgását követve teszi lehetővé annak vizsgálatát, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az agy különböző területei.

A vizsgálatban 50 kan és 58 szuka vett részt. A kutatók először 95 modern fajtához tartozó kutyát hasonlítottak össze 13 olyan állattal, amelyek ősi kutyavonalakat képviseltek. Utóbbi csoportba többek között sarkvidéki fajták, kelet-ázsiai spitzek és falusi kutyák kerültek.

Az eredmények szerint az egyik legszembetűnőbb eltérés a hangok feldolgozásához kapcsolódó agyi hálózatban jelent meg.

Ez azért különösen érdekes, mert a kutyákat évezredeken keresztül úgy szelektáltuk, hogy képesek legyenek együtt élni és dolgozni az emberrel. Az emberi hangokra, vezényszavakra és kommunikációra adott reakció így evolúciós szempontból is egyre fontosabbá válhatott.

A tenyésztés nemcsak a kutyák külsejét változtatta meg

A kutyatenyésztés látványos eredményeit könnyű észrevenni. Egy tacskó, egy border collie és egy német dog testfelépítése között hatalmas különbség van.

Az elmúlt évek kutatásai azonban arra utalnak, hogy az emberi szelekció ennél jóval mélyebb változásokat is előidézett.

Korábbi agyi képalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy az egyes kutyafajták között jelentős neuroanatómiai különbségek találhatók. Ezek ráadásul összefügghetnek azokkal a feladatokkal, amelyekre az adott fajtákat generációkon keresztül tenyésztették.

A terelőkutyák, vadászkutyák, őrző-védő fajták és társasági kutyák tehát nemcsak viselkedésükben különbözhetnek egymástól: az agyuk szerveződése is tükrözheti az ember által végzett szelekciót.

A szolgálati kutyák különösen érdekes eredményt hoztak

A kutatás következő részében 17 sikeresen kiképzett szolgálati kutyát hasonlítottak össze 11 olyan állattal, amelyek ugyanabból a tenyésztési programból származtak, de végül nem fejezték be a képzést.

Fontos részlet, hogy utóbbi kutyák nem viselkedési problémák vagy gyenge teljesítmény miatt kerültek ki a programból. Többek között allergia, fogazati eltérés és a koronavírus-járvány idején kialakult kölyökkutya-többlet miatt nem folytatták a kiképzésüket.

Ez lehetőséget adott arra, hogy a kutatók két viszonylag hasonló hátterű csoportot hasonlítsanak össze.

Az MRI-vizsgálatok különbséget mutattak egy olyan idegpályában, amely egy emberi hangokra reagáló agyterületet kapcsol össze a mozgások szervezésében szerepet játszó régióval.

A sikeresen kiképzett szolgálati kutyáknál ez a kapcsolat inkább a bal agyféltekén volt hangsúlyos, míg a képzést nem befejező állatoknál inkább a jobb oldalon.