Az Atlanti-óceán közel jár egy klímaválasztó ponthoz – mit jelent ez nekünk?

Az Atlanti-óceán kulcsszerepet játszik bolygónk éghajlatának szabályozásában — most azonban új adatok arra utalnak, hogy két fontos áramlási rendszer destabilizálódhat, és a rendszer kockázatos, visszafordíthatatlan állapotba kerülhet.

Kagylók tanúi az óceán múltjának

Tudósok hosszú életű kagylók héjrétegeiben vizsgálták az elmúlt évszázadok kémiai és fizikai jeleit. Ezek a héjak “éves gyűrűket” őriznek, amelyek információt rejtenek arról, hogyan viselkedett korábban az Atlanti-áramlás. Ezzel a módszerrel rekonstruálták két kulcsfontosságú rendszer viselkedését: az Atlantic Meridional Overturning Circulation (AMOC) és a Subpolar Gyre (SPG).

Hogyan működnek ezek az áramlások?

• Az AMOC meleget szállít észak felé, hozzájárulva ahhoz, hogy Európa klímája enyhe maradjon.

• Az SPG stabilizálja az északi Atlanti-óceán klímáját azzal, hogy hűvösebb vizeket keringet.

Ha ezek az áramlások gyengülnek vagy összeomlanak, drasztikus változások következhetnek be: keményebb telek Európában, változó csapadékminták világszerte, illetve szélsőségesebb időjárási jelenségek.

A változás jelei

A kagylók alapján készült adatelemzés során a kutatók azt találták, hogy mindkét rendszer “instabilabbá” válik, azaz lassabban térnek vissza a korábbi egyensúlyi állapotukba, ha valamilyen zavarás éri őket. Ezt a jelenséget kritikus lassulásnak (critical slowing down) nevezik, és gyakran előfutára lehet egy választópontra ugrásnak.

Két nagyobb destabilizációs időszakot azonosítottak: az első 1920 előtt, a második pedig 1950-től napjainkig tart. Ez összecseng más, modern óceáni és klímamodellek adataival is. Jelenleg nehéz pontosan megmondani, hogy az AMOC vagy az SPG közelít-e jobban a kritikus határhoz, de van arra utalás, hogy előbb az SPG gyengülhet meg.

Mi okozza ezt?

Az egyik fő tényező a sarki jég olvadása, amely friss vizet juttat az óceánba. Ez befolyásolja a víz sűrűségét és a süllyedést, ami kulcsfontosságú az áramlások fenntartásához. A klímaváltozás révén ezek a folyamatok felerősödnek, és az óceán már nem biztos, hogy képes szembeszállni ezekkel.

Mit tehetünk?

A kutatók szerint az egyetlen megbízható stratégia az, ha gyorsan és radikálisan csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az Atlanti-óceán már most is jeleket küld arról, hogy csökken az ellenálló képessége, ha túl tovább szorítjuk a rendszert, átugorhat egy visszafordíthatatlan instabil állapotba.

A kagylók rétegei olykor néma tanúk voltak az óceán történelméről, most azonban azt üzenik: alatta szunnyadó erők fenyegetik a globális éghajlat egyensúlyát.

Forrás

Fotó:AI