A23a-A jéghegy, amelyik nem akar meghalni

A tudósok és az oceanográfusok hónapok óta értetlenül állnak az A23a, a világ legnagyobb jéghegyének különös viselkedése előtt. Kolosszális mérete ellenére – több mint kétszer akkora, mint London – az A23a mozdulatlanul forog az Antarktisz északi részén. Eredetileg azt várták, hogy az antarktiszi cirkumpoláris áramlat (ACC), a Föld legerősebb óceáni áramlata fogja meglovagolni, de a jéghegy megcáfolta a várakozásokat. A tudósok most úgy vélik, hogy megoldották a rejtélyt.

Ez a hatalmas jégtömb 1986-ban vált le az Antarktisz partjairól, de hamarosan a Weddell-tenger fenekén ragadt, és kiérdemelte az álló jégsziget becenevet. Több mint három évtizeden át mozdulatlan maradt 2020-ig, amikor is észak felé kezdett sodródni, látszólag a melegebb vizek és a végső felbomlás felé vezető úton.

Idén április elején azonban az A23a jéghegy találkozott az antarktiszi áramlattal, amely 100-szor annyi vizet mozgat a Föld körül, mint a bolygó összes folyója együttvéve. Ahelyett azonban, hogy elsodorta volna, az A23a furcsa módon a helyén maradt, és naponta körülbelül 15 fokot forog az óramutató járásával ellentétes irányban.

A Taylor-oszlop jelenség

A válasz erre a rejtélyre egy óceánográfiai jelenségben, a Taylor-oszlopban rejlik. A Taylor-oszlopot először Sir Geoffrey Ingram Taylor írta le az 1920-as években, és akkor keletkezik, amikor a vízáramlás akadályba ütközik. Megfelelő körülmények között az akadály hatására az áramlás kettéválik, és egy olyan víztömeget hoz létre, amely teljes mélységben forog az akadály körül.

A tudósok most úgy vélik, hogy az A23a közvetlenül egy hatalmas, örvénylő vízörvény – a Taylor-oszlop – felett helyezkedik el. Ez az örvény láthatatlan horgonyként működik, megakadályozva, hogy a jéghegy az ACC-vel együtt sodródjon. Ehelyett az A23a csapdába esett, és az örvényben működő forgási erők miatt lassan forog.

“A jéghegyek általában mulandó dolgok; szétesnek és elolvadnak. Az A23a esetében azonban nem ez a helyzet” – jegyzi meg Mark Brandon professzor, az Open University sarkvidéki szakértője és kutatója. Az A23a az a jéghegy, amely nem hajlandó meghalni.

Az A23a ellenálló képessége és egyedülálló viselkedése miatt valóban lenyűgöző és tanulmányozható. Más jéghegyekkel ellentétben, amelyek évek alatt szétesnek, az A23a útja évtizedeken át tartott, és a nyugalmi időszakok és a váratlan mobilitás jellemezte.

Az A23a jéghegy jövője

Az A23a jövője továbbra is bizonytalan. Bár a Taylor-oszlop egyelőre nem mozdul, az óceáni áramlatok változásai vagy az emelkedő hőmérséklet végül ismét sodródni hagyhatják. A tudósok egyelőre továbbra is figyelemmel kísérik ezt a jeges óriást, hogy többet tudjanak meg a bolygónk óceánjait és jégképződményeit irányító erők összetett kölcsönhatásáról.

Az A23a figyelemre méltó bizonyítéka a természet kiszámíthatatlanságának és az óceánok felszíne alatt működő bonyolult mechanizmusoknak.