A zöldítés több ezer kilométerrel távolabb is megváltoztathatja az éghajlatot

Az erdőtelepítésről és más nagyszabású zöldítési programokról általában úgy gondolkodunk, mint helyi vagy globális klímavédelmi eszközökről: a növények szén-dioxidot kötnek meg, árnyékolnak, párologtatnak és mérsékelhetik a felszín felmelegedését. Egy új kutatás azonban arra mutat rá, hogy a kép ennél jóval összetettebb. A növényzet növekedése nemcsak közvetlen környezetének időjárását változtathatja meg, hanem a légköri keringésen keresztül akár más kontinensek éghajlatára is hatással lehet.

Kína és India különösen érdekes ebből a szempontból. A két ország együttesen a globális levélfelület-növekedés közel egyharmadáért felel, mégis egészen eltérő éghajlati következményekkel járhat a növényzet gyarapodása. A modellezés szerint Kínában a zöldülés jellemzően hűvösebb és csapadékosabb viszonyokat eredményez, Indiában viszont bizonyos területeken melegedéssel és kevesebb csapadékkal járhat.

Mi történik Kínában?

A növények a gyökereiken keresztül vizet vesznek fel, amelynek egy része a leveleken keresztül visszakerül a légkörbe. Ezt a folyamatot transzspirációnak nevezzük, és a talaj párolgásával együtt az evapotranszspiráció részét képezi.

A kutatók modellezése szerint Kína déli részén a növényzet gyarapodása több nedvességet juttat a légkörbe. A többletnedvesség elősegíti a felhők kialakulását, amelyek egyrészt több csapadékot hozhatnak, másrészt csökkentik a felszínt elérő napsugárzás mennyiségét. Az eredmény hűvösebb és csapadékosabb helyi éghajlat lehet.

A növényzet tehát ebben az esetben egyfajta visszacsatolási folyamatot indít el: több növényzet több légköri nedvességet, több felhőt és végül több csapadékot eredményezhet.

Indiában egészen más történik

India esetében első lépésben hasonló folyamat zajlik. A több növényzet itt is több vizet juttat a légkörbe. A kutatók modelljében azonban ez a nedvesség nagyobb arányban elszállítódik a térségből, ahelyett hogy helyben felhőket és csapadékot képezne.

A kevesebb felhő miatt több napsugárzás érheti el a felszínt. Ez fokozhatja a felmelegedést, miközben a helyi csapadékmennyiség csökkenhet. Vagyis ugyanaz a kiindulópont két szomszédos régióban egymással ellentétes éghajlati reakciókat válthat ki.

Ez jól mutatja, miért nem lehet egyszerű szabályt alkotni arra, hogy a zöldítés minden körülmények között automatikusan lehűti-e a környezetet.

Több ezer kilométerre is eljuthat a hatás

A kutatás talán legérdekesebb eredménye akkor született, amikor a tudósok Kína és India egyidejű zöldülését modellezték.

A szimulációban Dél-Kína hűvösebbé és nedvesebbé vált, de a hatások nem álltak meg Ázsiában. Nyugat-Eurázsia egyes területein hűlés, Észak-Amerika északi részein pedig melegedés jelent meg. A kutatók szerint az egyidejű kínai és indiai zöldülés a világ szárazföldjeinek több mint felén kimutatható éghajlati visszacsatolásokkal járt a modellben.

Ennek hátterében a nagy léptékű légköri keringés áll. A felszín és a légkör közötti energia- és nedvességcsere változása módosíthatja a magas légköri szeleket és hullámokat. A vizsgálatban például a kelet-ázsiai és közép-ázsiai futóáramlások is megváltoztak, ami elősegítette a hidegebb sarkvidéki levegő Eurázsia felé történő mozgását.