A vízszennyezés váratlanul megváltoztatta a halak viselkedését

Egy tó felszíne teljesen tisztának tűnhet, miközben a vízben olyan vegyületek vannak jelen, amelyek már rendkívül alacsony koncentrációban is képesek megváltoztatni az élővilág működését. Egy hosszú távú kanadai kísérlet most azt mutatta meg, hogy egy hormonhatású szennyező anyag nemcsak a halak szaporodását, hanem viselkedésüket, agresszivitásukat és még az utódgondozást is befolyásolhatja.

A kutatók egy egész tó ökoszisztémáját vizsgálták, és olyan változásokat figyeltek meg, amelyek eltértek a korábbi laboratóriumi kísérletek alapján várttól. Az eredmények arra figyelmeztetnek, hogy a vízbe kerülő gyógyszermaradványok hatása jóval összetettebb lehet annál, mint amit ellenőrzött laboratóriumi körülmények között látunk.

Fogamzásgátlók hatóanyaga került a tóba

A kutatás középpontjában az etinilösztradiol, röviden EE2 állt. Ez egy szintetikus ösztrogén, amelyet többek között szájon át szedhető fogamzásgátlókban és más hormonális kezelésekben alkalmaznak.

Az emberi szervezetből távozó hormonok a szennyvízzel együtt kerülhetnek a környezetbe. A szennyvíztisztítás során jelentős részük eltávolítható, de bizonyos mennyiség elérheti a folyókat és tavakat is.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mi történik akkor, amikor a vegyület nem egy laboratóriumi akváriumban, hanem egy valódi ökoszisztémában fejti ki hatását.

A kísérletet ezért a kanadai Ontario tartományban található Experimental Lakes Area egyik taván végezték. A kutatók 2001 és 2003 nyarán körülbelül 5–6 nanogramm/liter koncentrációjú EE2-t juttattak a vízbe. Ez rendkívül kis mennyiség, de a természetes felszíni vizekben is mértek már hasonló koncentrációkat.

Egy egész tó lett a laboratórium

A kísérlet egyik különlegessége éppen a mérete volt. A kutatók nem néhány halat vizsgáltak akváriumokban, hanem egy teljes tavi ökoszisztéma változásait követték nyomon.

A viselkedési adatok összesen 12 évet öleltek fel: a kutatók megfigyelték a halakat a szennyezés előtt, az EE2 adagolása közben, majd évekkel annak megszüntetése után is.

A vizsgálat középpontjában a fürge cselle egyik észak-amerikai rokona, a Pimephales promelas állt. Ennél a fajnál a hímek jelentős szerepet vállalnak az utódok gondozásában. Fészkelőhelyet foglalnak, őrzik és tisztítják az ikrákat, valamint elkergetik a közelükbe kerülő más halakat.

A kutatók 284 víz alatti felvétel segítségével vizsgálták, mennyi időt fordítanak a hímek a fészek gondozására, milyen gyakran szakítják meg ezt a tevékenységet, illetve milyen gyakran kergetnek el más halakat.

A vártnál agresszívebbek lettek

A korábbi laboratóriumi kísérletek alapján a kutatók arra számítottak, hogy az ösztrogénhatás miatt a hímek agresszivitása csökkenni fog.

A tóban azonban ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalták.

A hosszabb ideje EE2-nek kitett hímek a kísérlet későbbi szakaszában gyakrabban üldözték a fészek közelébe kerülő halakat. A kutatók szerint azonban nem egyszerűen arról volt szó, hogy a hormon agresszívebbé tette őket.

A részletesebb felvételek azt mutatták, hogy több hal gyűlt össze a fészkek körül. A hímeknek ezért egyszerűen több betolakodót kellett elkergetniük.

Ez jól példázza, miért lehetnek félrevezetők a kizárólag laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatok. Egy természetes ökoszisztémában egy vegyi anyag nemcsak egyetlen állatra hat, hanem megváltoztathatja az állatok közötti kapcsolatokat is.