A virágok apró „kanállal” irányítják a pollent a méhekre

A méhek és a virágok kapcsolata jóval összetettebb annál, mint hogy a rovar egyik növényről a másikra repülve egyszerűen magával viszi a pollent. Egyes növények ugyanis szinte „kilövik” virágporukat, amikor egy méh megfelelő frekvencián rezegtetni kezdi a virágot. A Bécsi Egyetem kutatói most azt is megmutatták, hogy bizonyos virágok apró, kanálszerű struktúrával képesek meghatározni, milyen irányban és milyen sebességgel távozzon a pollen.

A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány szerint a portok nyílásának formája jelentősen befolyásolja a pollen útját. A kanálszerű végződéssel rendelkező virágok keskenyebb és gyorsabb pollensugarat hoztak létre, mint azok, amelyek portokján egyszerű, tompa nyílás található. A különbségnek evolúciós jelentősége is lehet: a pontosabban célzott virágpor olyan helyre kerülhet a méh testén, ahonnan az állat nehezebben tudja eltávolítani.

A méhek rezgéssel „rázzák ki” a pollent

A jelenség megértéséhez érdemes különbséget tenni a hagyományos beporzás és az úgynevezett vibrációs beporzás között.

A virágos növények mintegy tizedénél a pollen nem szabadon hozzáférhető. A virágpor a portok belsejében található, ahonnan csak egy apró nyíláson keresztül juthat ki. Ilyen rendszert találunk többek között a paradicsomnál, a padlizsánnál és az áfonyánál is. A méh megkapaszkodik a virágon, majd repülőizmaival gyors rezgést hoz létre. A vibráció hatására a pollenszemcsék kilökődnek a portokból.

A módszer azért is érdekes, mert nem minden beporzó képes rá. A poszméhek például jól ismert rezgéses beporzók, míg a házi méhek nem használják ugyanezt a technikát. Ez mezőgazdasági szempontból is jelentős, hiszen több termesztett növény terméshozama függhet az ilyen beporzóktól.

Több mint 500 növényfajt vizsgáltak meg

A kutatók 523 növényfaj portokjait vizsgálták hat különböző növénycsaládból. Herbáriumi példányokat és tartósított virágokat is felhasználtak, és összesen tíz különböző nyílásformát azonosítottak.

A fajok két nagyobb csoportba rendezhetők. Egyeseknél a portok végén kialakul egy apró, ívelt, kanálra vagy peremre emlékeztető struktúra, másoknál egyszerűbb, tompa nyílás található.

A vizsgált fajok 56 százaléka tartozott az első csoportba, míg 44 százalékuknál nem volt ilyen kanálszerű végződés. A tulajdonság ugyanakkor nem egyetlen növénycsalád sajátossága: mind a hat vizsgált családban előfordult mindkét forma.

Másodpercenként ezer képkockával követték a pollent

A kutatók ezután laboratóriumban utánozták a méhek által létrehozott rezgéseket.

Egy kis hangszóró segítségével meghatározott frekvencián rezegtették a portokokat, miközben egy másodpercenként ezer képkockát rögzítő nagysebességű kamerával követték a pollenszemcsék mozgását. A kísérletben 18 növényfajt vizsgáltak részletesen.

A felvételeken látványos különbség jelent meg. A kanálszerű nyílásokból a pollen rövid, elkülönülő adagokban és szinte mindig ugyanabba az irányba távozott. Az egyszerű nyílásoknál ezzel szemben szélesebb tartományban szóródott szét.

A kanálszerű portokok esetében a pollen nagyjából 23 fokos szögben terült szét, míg a tompa nyílásoknál ez körülbelül 144 fok volt. A különbség tehát nem csekély: az egyik esetben koncentrált pollensugár, a másikban sokkal szélesebb felhő keletkezett.