A világ legszárazabb sivataga sokkal idősebb lehet, mint eddig hittük

A chilei Atacama-sivatagot gyakran emlegetik a Föld legszárazabb nem sarkvidéki területeként. Egyes részein évente mindössze néhány milliméter csapadék hullik, és vannak olyan meteorológiai állomások, amelyek történetük során még soha nem regisztráltak esőt. A tudósok hosszú ideje úgy gondolták, hogy a sivatag szélsőséges szárazsága nagyjából 15–20 millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor az Andok kiemelkedése és az óceáni áramlatok átrendeződése megváltoztatta a térség éghajlatát.

Egy új, a Nature Communications folyóiratban megjelent kutatás azonban arra utal, hogy az Atacama hiper-száraz magterülete legalább kétszer olyan régi lehet, mint korábban feltételezték. Az eredményeket a Glasgow-i Egyetem kutatói is ismertették. A vizsgálat szerint a térség extrém szárazsága már több mint 40 millió éve fennállhat.

Kozmikus nyomok árulták el a sivatag korát

A kutatók a sivatag központi részén található kvarckavicsokat vizsgálták. Ezekben úgynevezett kozmogén izotópokat mértek, amelyek akkor keletkeznek, amikor a Föld felszínét kozmikus sugárzás éri.

Mivel a csapadék és az erózió folyamatosan átalakítja a tájat, a legtöbb régióban ezek az izotópok nem tudnak rendkívül magas koncentrációban felhalmozódni. Az Atacamában azonban a kutatók olyan értékeket találtak, amelyek arra utalnak, hogy egyes felszínek tízmillió éveken át szinte érintetlenek maradtak. Ez a rendkívüli stabilitás csak akkor lehetséges, ha a térség nagyon hosszú ideje extrém száraz.

Az Atacama nemcsak sivatag, hanem természetes laboratórium

A sivatag jelentősége messze túlmutat Chilén. A NASA és más kutatóintézetek évtizedek óta használják az Atacamát a Mars-kutatások egyik földi modellterületeként. A szélsőséges szárazság, a magas UV-sugárzás és a különleges talajviszonyok sok szempontból hasonlítanak a vörös bolygó körülményeihez.

Éppen ezért a sivatag korának pontosabb meghatározása nemcsak a földtörténet szempontjából fontos. Segíthet megérteni azt is, hogyan alkalmazkodhat az élet rendkívül száraz környezetekhez, és milyen feltételek mellett maradhatnak fenn élőlények olyan helyeken, ahol a víz szinte teljesen hiányzik. A kutatók szerint az Atacama hosszú története egyedülálló lehetőséget nyújt annak vizsgálatára, hogyan hat a klíma a tájfejlődésre és az élővilág evolúciójára.

Mit árul el mindez a Föld jövőjéről?

A kutatás egyik legérdekesebb tanulsága, hogy a szélsőségesen száraz környezetek sokkal stabilabbak lehetnek geológiai időléptékben, mint korábban gondoltuk. Miközben a klímaváltozás miatt a világ számos térségében növekszik az aszályok gyakorisága, a tudósok egyre inkább arra keresik a választ, hogyan reagálnak az ökoszisztémák a tartós vízhiányra.

Magyarország számára is érdekes lehet a kutatás üzenete. A Kárpát-medencében az elmúlt években egyre gyakoribbá váltak a hosszan tartó aszályos időszakok, különösen az Alföldön. Bár az Atacama és Közép-Európa között óriási különbségek vannak, a vízhiány hatásainak vizsgálata mindkét térségben kulcsfontosságú kérdéssé vált.