A világ leghosszabb életű gerinces állatai évszázadokig élnek a jéghideg vizekben

A grönlandi cápák különleges élőlények: olyan lassan úsznak, hogy egy ember tempós sétával megelőzné őket, mégis egyes példányok már akkor is éltek, amikor az Egyesült Államokat megalapították. Hosszú életük miatt a tudósok élő időkapszuláknak tartják őket.

Hihetetlenül hosszú élet

A Koppenhágai Egyetem kutatói szerint a grönlandi cápák nőstényei akár 272 évig is élhetnek, sőt, egyes becslések szerint egy-egy példány elérheti a 400 éves kort is. Ez teszi őket a leghosszabb életű ismert gerincesekké. A nőstények csak körülbelül 150 éves korukra válnak ivaréretté – ez elképesztően hosszú idő más cápafajokhoz képest.

Ez a hosszú élet részben annak köszönhető, hogy ezek az állatok évente csupán néhány millimétert nőnek. Ez a lassú növekedés segíthet abban, hogy a testük kevesebb sejtkárosodást szenvedjen el az évek során.

Mi segíti a hosszú életet?

A kutatók szerint több tényező is szerepet játszik:

• a hideg víz,

• az alacsony anyagcsere és oxigénfogyasztás,

• valamint a genetikai tulajdonságok, amelyek segíthetnek a DNS védelmében.

Lassú, de hatékony működés

A grönlandi cápáknak nagyon lassú a pulzusuk – mindössze 10 szívverés percenként –, és alacsony a vérnyomásuk. Ez megóvhatja őket a szív- és érrendszeri betegségektől. Mégis, minden egyes szívveréssel sok vért pumpálnak a testükbe, biztosítva ezzel az energiát a jeges vízben való lassú mozgáshoz.

Anyagcseréjük is rendkívül lassú, így kevesebb kalóriával is beérik. Egy 125 kilós cápa akár egy sajtburger kalóriatartalmával is kihúzhat egy napot, sőt, egy nagyobb étkezés hónapokig is elég lehet számára. Emésztésük szintén lassú – ez mind energiát takarít meg, és védi a sejteket.

Miért mérgező a húsuk?

A grönlandi cápa húsa egy különleges vegyületet tartalmaz (trimetil-amin-N-oxid), ami segíti a fehérjék stabilizálását a nagy víznyomás alatt, ugyanakkor mérgező az emlősökre. Az izlandiak hagyományos módszerekkel – például hónapokig tartó erjesztéssel – teszik ehetővé ezt a húst, amiből a híres kæstur hákarl készül. Az íze viszont sokak szerint igencsak szokatlan…

Csúcsragadozók a mélyben

Ezek a cápák a tápláléklánc csúcsán állnak: főként halakat, tintahalakat, sőt alvó fókákat is elejtenek. Bár sokáig úgy hitték, csak az Északi-sarkvidék környékén élnek, ma már tudjuk, hogy akár Spanyolország partjainál vagy a Mexikói-öbölben is előfordulnak.

Fenyegetett faj

Évente mintegy 3500 grönlandi cápát fognak ki véletlenül a halászhajók. Ez súlyosan veszélyezteti a faj fennmaradását, hiszen az egyedek csak évszázados korban kezdenek szaporodni. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) „sebezhető” besorolás alá helyezte a fajt.

A kutatók olyan megoldásokat javasolnak, mint például:

• cápariasztó fényekkel ellátott halászhálók,

• a mélyre engedett hálók korlátozása,

• vagy a halászhajók legénységének képzése, hogy élve engedjék el a véletlenül kifogott cápákat.

Rejtély a szaporodásuk körül

A grönlandi cápák szaporodása máig rejtély. Senki sem figyelte még meg őket párzás vagy szülés közben. Egyetlen vemhes nőstényt sikerült vizsgálni, amelyben 10 kölyök fejlődött. Valószínű, hogy a faj méhlepény nélküli elevenszülő: a fiatalok az anya testében kelnek ki a petéből.

A vemhesség évekig is eltarthat, de a szaporodás gyakoriságáról vagy az ehhez szükséges élőhelyekről keveset tudunk. Ez megnehezíti a védelmi intézkedések tervezését. A kutatók szerint fontos lenne a felnőtt nőstények megjelölése, hogy felfedezhessék a rejtett párzási és kölyöknevelési területeket.

A tanulmány a Science folyóiratban jelent meg .

Fotó:  Canva