A vadparadicsomok génjeiben rejtőzhet az ízletesebb paradicsom titka

Miért van az, hogy egyes paradicsomok édesek, zamatosak és illatosak, míg mások szinte teljesen íztelenek? Egy új kutatás szerint a válasz részben a termesztett paradicsom vadon élő rokonainak génjeiben keresendő.

A tudósok olyan genetikai szabályozó mechanizmusokat azonosítottak, amelyek meghatározzák a paradicsom cukortartalmát, színét, keserűségét és aromáját.

A felfedezés a jövőben segíthet abban, hogy a termelők ízletesebb fajtákat nemesítsenek anélkül, hogy fel kellene áldozniuk a magas terméshozamot vagy a hosszú eltarthatóságot.

Miért veszítettek ízükből a modern paradicsomok?

A paradicsom az egyik legnépszerűbb zöldségként fogyasztott növény a világon. A modern mezőgazdaságban azonban a nemesítés során sokáig elsősorban a termés méretére, a hozamra, a szállíthatóságra és az eltarthatóságra helyezték a hangsúlyt.

Ezek a tulajdonságok gazdasági szempontból rendkívül fontosak, ugyanakkor a nemesítési folyamat során a vadon élő paradicsomfajok genetikai változatosságának egy része háttérbe szorult.

A New York állambeli Boyce Thompson Institute kutatói azt vizsgálták, hogyan lehetne ezt az elveszett genetikai változatosságot felhasználni a modern paradicsomfajták fejlesztésére.

A kutatás központi kérdése az volt, hogy a vadparadicsomok milyen genetikai mechanizmusok segítségével alakítják ki jellegzetes ízüket, színüket és aromájukat.

Három vadparadicsomfaj rejtette a választ

A kutatók a termesztett paradicsomot vadon élő rokonaival hasonlították össze. A vizsgálatba a piros termésű Solanum pimpinellifolium, valamint a zöld termésű faj és a Solanum pennellii került be.

A tudósok a termesztett paradicsomot mindhárom vad fajjal keresztezték, majd a létrejött hibridek génműködését elemezték.

Ez különösen fontos módszertani megoldás volt, mert a hibridek sejtjeiben egyszerre volt jelen ugyanannak a génnek a termesztett és a vad változata. Így a kutatók közvetlenül összehasonlíthatták, hogy az azonos sejtkörnyezetben található génváltozatok mennyire aktívak.

A vizsgálat során a termés különböző szöveteit és fejlődési szakaszait is elemezték, hogy pontosabb képet kapjanak az érés közben lezajló genetikai változásokról.

Nemcsak a gének számítanak, hanem a működésük is

A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a paradicsom tulajdonságait nem feltétlenül teljesen eltérő gének határozzák meg. Sok esetben az a döntő, hogy egy adott gén mikor és milyen intenzitással működik.

A kutatók kétféle genetikai szabályozást különítettek el.

A vizsgálat szerint a közeli szabályozó elemeknek jóval nagyobb szerepük volt a megfigyelt génműködési különbségek kialakulásában.

Mikor kerülhetnek a boltokba az ízletesebb paradicsomok?

A mostani eredmények egyelőre nem jelentik azt, hogy a kutatók már előállítottak egy minden korábbinál ízletesebb paradicsomfajtát.

A vizsgálat elsősorban a genetikai különbségekre és a gének működésére összpontosított. A kutatók nem végeztek átfogó fogyasztói ízteszteket, ezért további kísérletekre lesz szükség annak megállapításához, hogy az azonosított genetikai változatok milyen mértékben javíthatják a termések tényleges ízét.

A kutatócsoport ugyanakkor nyilvánosan hozzáférhetővé tette adatait, köztük két vadparadicsomfaj újonnan összeállított genomját. Ez lehetővé teszi, hogy más kutatóintézetek és nemesítők is felhasználják az eredményeket.

A felfedezés így újabb lépést jelenthet afelé, hogy a jövő paradicsomai egyszerre legyenek ízletesek, táplálóak, jól szállíthatók és gazdaságosan termeszthetők.