A trópusi erdők kontinensenként eltérő módon tárolják a szenet

A trópusi erdőket gyakran egységes ökoszisztémaként kezeljük. A legtöbb klímamodellezés során az Amazonas, a Kongó-medence és Délkelet-Ázsia erdői ugyanannak a globális rendszernek a részeként jelennek meg. Egy új kutatás azonban arra utal, hogy ez a megközelítés túlságosan leegyszerűsíti a valóságot.

A tudósok 16 millió műholdas mérés elemzésével arra jutottak, hogy a különböző kontinenseken található trópusi erdők eltérő módon reagálnak a hőmérsékletre, a csapadékra, a talaj tulajdonságaira és a száraz időszakokra. Ez azt jelenti, hogy a világ legfontosabb természetes szénraktárai nem ugyanazokat a szabályokat követik. Az eredmények a jövő klíma-előrejelzéseit is befolyásolhatják.

A kutatók 16 millió erdőrészletet vizsgáltak meg

A vizsgálatban a NASA GEDI (Global Ecosystem Dynamics Investigation) küldetésének adatait használták fel. A Nemzetközi Űrállomásra telepített lézeres rendszer lehetővé teszi, hogy a kutatók rendkívül pontos képet kapjanak az erdők szerkezetéről és a felszín feletti biomassza mennyiségéről.

A kutatócsoport az Amazonas-medence, a Kongó-medence és Délkelet-Ázsia trópusi erdeit hasonlította össze. A méréseket éghajlati, talajtani és domborzati adatokkal egészítették ki, hogy pontosabban megértsék, mely tényezők befolyásolják a szénmegkötést.

Az afrikai erdők különösen érzékenyek a felmelegedésre

A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy az afrikai trópusi erdők sokkal érzékenyebben reagálnak a magasabb hőmérsékletre, mint más régiók erdei.

A Kongó-medencében már viszonylag kis hőmérséklet-emelkedés is jelentősen csökkentheti az erdők biomasszáját és szénmegkötő képességét. Az Amazonas erdei mérsékeltebb érzékenységet mutattak, míg a délkelet-ázsiai erdők sokkal ellenállóbbnak bizonyultak a hőmérséklet változásával szemben.

A vízhiány sem mindenhol ugyanúgy hat

A szárazság hatása szintén jelentősen eltért a különböző kontinenseken.

Délkelet-Ázsiában a csapadék csökkenése gyorsan visszavetette a biomassza mennyiségét. Az Amazonas esetében a legnagyobb szénkészletek nem a legcsapadékosabb területeken alakultak ki, hanem ott, ahol a nedves és a száraz időszakok egyensúlyban voltak.

Az afrikai erdők ezzel szemben kevésbé reagáltak a szárazodásra. A kutatók szerint ennek hátterében az eltérő evolúciós fejlődés és az évezredek alatt kialakult alkalmazkodási stratégiák állhatnak.

A fafajok tulajdonságai is meghatározóak

Nem minden fa tárolja ugyanannyi szenet.

A könnyebb szerkezetű fafajok jóval kevesebb szenet képesek megkötni, mint a nagy sűrűségű keményfák. A balsa például sokkal kisebb szénraktárat jelent, mint az ébenfa vagy a rózsafa.

A kutatók szerint a fafajok összetétele legalább annyira fontos tényező, mint a hőmérséklet vagy a csapadék. Ez megmagyarázhatja, hogy miért mutatnak eltérő viselkedést a különböző kontinensek trópusi erdői.