A Thwaites-gleccser elveszítheti utolsó természetes védelmét

Az Antarktisz nyugati részén található Thwaites-gleccser évek óta a klímakutatás egyik legaggasztóbb szereplője. Most újabb fordulóponthoz érkezhet a története: a tudósok szerint az a jégtömeg, amely jelenleg még fékezi a gleccser tenger felé történő mozgását, akár már 2026-ban széteshet.

Ez a lebegő jégtömb jelenleg természetes támaszként működik, lassítva a szárazföldi jég óceánba jutását. Ha eltűnik, a gleccser mozgása felgyorsulhat, és a jégveszteség jelentősen növekedhet. Erről számolt be a Live Science.

Miért különleges a Thwaites-gleccser?

A Thwaites a világ egyik legnagyobb és legszélesebb gleccsere. Mintegy 120 kilométer széles, vízgyűjtő területe pedig közel akkora, mint Nagy-Britannia. A szakemberek azért figyelik kiemelt aggodalommal, mert a Nyugat-antarktiszi-jégtakaró egyik legsebezhetőbb pontján helyezkedik el.

A gleccser az 1980-as évek óta gyorsuló ütemben veszít tömegéből. A kutatások szerint 1992 óta több mint 20 kilométerrel húzódott vissza, miközben évente több százmilliárd tonna jég tűnik el róla. A folyamatot elsősorban nem a felszíni olvadás, hanem az óceán mélyebb rétegeiből érkező melegebb víz okozza, amely alulról támadja a jégtömeget.

Az utolsó „ajtókitámasztó” is eltűnhet

A kutatók gyakran egy ajtókitámasztóhoz hasonlítják a keleti jégtömb szerepét. Ez a lebegő jégtömeg jelenleg még ellenállást fejt ki a tenger felé mozgó gleccserrel szemben. A műholdképek azonban azt mutatják, hogy a jégtömb egyre több helyen repedezik, különösen ott, ahol a tengerfenék egy kiemelkedő hátságához kapcsolódik.

Fontos hangsúlyozni, hogy ettől még maga a gleccser nem omlik össze egyik napról a másikra. Egy ekkora jégtömeg teljes visszahúzódása évszázadokat vehet igénybe. A probléma az, hogy a fékező mechanizmus elvesztése felgyorsíthatja azt a folyamatot, amely már most is zajlik.

Egy klímafordulópont közelében?

A Thwaites-gleccsert sok kutató úgynevezett klímafordulópont-rendszerként kezeli. Ez azt jelenti, hogy létezhet egy olyan küszöbérték, amelyet átlépve a folyamat önfenntartóvá válik, és már akkor is folytatódik, ha a későbbiekben csökken a felmelegedés üteme.

Egyes modellek szerint a gleccser a század közepére akár évi 180–200 milliárd tonna jeget is veszíthet. Ez önmagában nem okozna azonnali katasztrófát, de jelentősen növelné a globális tengerszint-emelkedés sebességét.

Mit jelenthet ez Európa számára?

A Thwaites-gleccser teljes összeomlása hosszú távon mintegy 65 centiméteres globális tengerszint-emelkedést okozhatna. Ennél is nagyobb veszély, hogy destabilizálhatja a Nyugat-antarktiszi-jégtakaró további részeit, amelyek együtt több méteres tengerszint-emelkedéshez vezethetnek a következő évszázadok során.

Magyarország ugyan nem tengerparti ország, de a folyamat közvetve bennünket is érinthet. A sarkvidéki és antarktiszi jégtakarók változásai hatással vannak az óceáni és légköri keringésre, amelyek Európa időjárási rendszerét is befolyásolják. A klímakutatók szerint a jégveszteség gyorsulása hozzájárulhat a szélsőséges időjárási mintázatok erősödéséhez, amelyek már ma is egyre gyakrabban jelentkeznek Közép-Európában.