A tengerparti növények többféleképpen is védekeznek a tengeri só ellen

A tengerparton élő növényeknek nem kell közvetlenül érintkezniük a tengervízzel ahhoz, hogy megérezzék annak hatását. Az erős szél apró sós vízcseppeket szállít a szárazföld felé, amelyek újra és újra lerakódnak a leveleken. A túl sok nátrium azonban károsíthatja a növényi sejteket és felboríthatja azok vízháztartását.

Egy új amerikai kutatás most azt mutatta ki, hogy egyes tengerparti növények nem egyetlen védekezési módszerrel alkalmazkodtak ehhez a szélsőséges környezethez. A sárga bohócvirág tengerparti populációi egyszerre képesek csökkenteni a levelekbe kerülő nátrium mennyiségét, több vizet tárolni szöveteikben és tovább ellenállni a sónak akkor is, ha az már bejutott a növénybe.

Ugyanaz a növény, mégis egészen más

A kutatók a sárga bohócvirág (Mimulus guttatus) tengerparti és szárazföld belsejében élő populációit hasonlították össze. Öt tengerparti és öt hasonló földrajzi szélességről származó belső populációt vizsgáltak Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékéről.

A két változat között már külsőre is vannak különbségek. A part menti növények jellemzően alacsonyabbak, évelők és később virágoznak, míg a belső területeken élők általában magasabbak, egynyáriak és korábban kezdenek virágozni.

Ennek önmagában is lehet evolúciós előnye. A kisebb termet miatt a növény kevésbé van kitéve a szél által szállított tengeri permetnek, a későbbi virágzás pedig olyan időszakra eshet, amikor kisebb a sós permet intenzitása. A korábbi kutatások azonban azt jelezték, hogy ez még nem magyarázza teljesen a tengerparti populációk ellenálló képességét.

Mesterséges tengeri permettel tesztelték őket

A kutatók ezért laboratóriumban is megvizsgálták a növényeket. A leveleket kétszer, 18 órás különbséggel, nagyjából a tengervíz koncentrációjának megfelelő sós oldattal permetezték be.

Ezután lemosták a levelek külső felületén maradt sót, majd megmérték, mennyi nátrium jutott ténylegesen a növényi szövetekbe.

Az eredmény jelentős különbséget mutatott: a szárazföld belsejéből származó növények leveleiben a permetezés után 2,8-szer magasabb belső nátriumkoncentrációt mértek, mint a tengerparti növényekében. A különbség akkor is megmaradt, amikor a kutatók a levelek eltérő méretét is figyelembe vették.

Több víz is segíthet a védekezésben

A tengerparti növények levelei egy másik tulajdonságban is eltértek: több vizet tartalmaztak egységnyi levélfelületre vetítve, és a sós permet után kevesebb vizet veszítettek.

Ez azért lehet fontos, mert a nagyobb víztartalom hígíthatja a levelekben felhalmozódó nátriumot. A húsosabb, nagyobb víztartalmú szövetek emellett segíthetnek abban is, hogy a növény a nátriumot a sejtek kevésbé érzékeny részeiben tárolja.

A kutatás ezt a pontos mechanizmust ugyanakkor még nem bizonyította. A tudósok egyelőre azt sem tudják teljes bizonyossággal, pontosan mi akadályozza meg, hogy annyi só jusson a tengerparti növények leveleibe.