A tengeri szélerőműparkok még az időjárást is megváltoztathatják

A tengeri szélerőművek a megújulóenergia-termelés egyik leggyorsabban fejlődő technológiájának számítanak Európában. Az Északi-tengeren és más európai vizeken egyre több, egyre nagyobb turbina jelenik meg, amelyek fosszilis energiahordozók elégetése nélkül képesek villamos energiát termelni. Egy új kutatás azonban arra mutat rá, hogy ha ezekből rendkívül nagy összefüggő rendszereket építünk, azok már nemcsak energiát vesznek ki a szélből, hanem a környező légkör működését is mérhetően befolyásolhatják.

A Helmholtz-Zentrum Hereon kutatói szerint a tengeri szélerőművek nagyszabású jövőbeli terjeszkedése megváltoztathatja a regionális csapadékeloszlást. A modellezés alapján több eső hullhatna közvetlenül a szélerőműparkok felett, miközben egyes közeli európai partvidékeken kevesebb csapadék érhetné el a szárazföldet.

Fontos azonban, hogy a kutatás nem a jelenlegi szélerőműparkok hatását jósolja meg, hanem azt vizsgálja, mi történhet egy rendkívül intenzív jövőbeli kiépítés esetén.

Tíz év időjárását modellezték

A kutatók nagy felbontású regionális klímamodellt használtak, és egy teljes évtized, 2008 és 2017 közötti időjárási viszonyokat szimuláltak. Ennek köszönhetően nem egy-egy vihart vagy csapadékos napot vizsgáltak, hanem azt, hogy hosszabb idő alatt kialakulhat-e statisztikailag kimutatható változás.

A modellek a 2023-as állapot mellett a 2030-ra és a 2050 utáni időszakra feltételezett szélerőmű-kapacitást is figyelembe vették. A legszélsőségesebb forgatókönyvben a kutatók gyakorlatilag maximális kiépítést feltételeztek a kijelölt fejlesztési területeken.

Ez a forgatókönyv tudatosan túlmutat a jelenlegi európai terveken. A cél nem annak megjóslása volt, hogy pontosan így fog kinézni az Északi-tenger néhány évtized múlva, hanem annak megállapítása, hogy egy nagyon nagyszabású kiépítés milyen légköri hatásokat válthat ki.

A turbinák energiát vesznek ki a légkörből

Egy szélturbina működés közben a levegő mozgási energiájának egy részét elektromos energiává alakítja. Emiatt a turbina mögött csökken a szélsebesség, miközben turbulens légáramlás alakul ki.

Egyetlen szélturbina esetében ez alapvetően helyi jelenség. Több száz vagy több ezer, egymáshoz közel telepített turbina azonban már jóval nagyobb léptékű hatást idézhet elő.

Egy másik, 2026-ban publikált kutatás több mint 60 európai és ázsiai tengeri szélerőműpark műholdas adatait vizsgálva azt találta, hogy kedvező légköri körülmények között a turbinák mögötti úgynevezett szélárnyék hatása akár 100 kilométernél messzebbre is elérhet.

A jelenség tehát nem pusztán számítógépes modellekben létezik: a nagyméretű szélerőműparkok légköri nyoma műholdas mérésekkel is kimutatható.

Több eső a tengeren, kevesebb a partokon

A mostani kutatás legérdekesebb eredménye a csapadék eloszlásának megváltozása volt.

A nagymértékű kiépítést feltételező modellben a szélerőműparkok felett nőtt a csapadék mennyisége. A turbinák által előidézett turbulencia és függőleges légköri keveredés ugyanis módosította a nedvesség szállítását és a felhőképződés feltételeit.

Ennek azonban a partokon ellenkező következménye lehetett.

A 2050 utáni maximális kiépítési forgatókönyvben Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság egyes partvidékein körülbelül 10–12 százalékos csapadékcsökkenés jelent meg. A dániai Jylland bizonyos részein pedig a csökkenés meghaladta a 15 százalékot.

A hatás különösen délnyugati szél esetén volt erős.