A tengeri jég elveszíti egyik legfontosabb védelmét a felmelegedéssel szemben

A sarkvidéki tengeri jég nem egyszerűen a klímaváltozás egyik látványos jelzője. Aktív szerepet játszik a Föld hőmérsékletének szabályozásában is: világos felszíne a beérkező napsugárzás jelentős részét visszaveri az űrbe, így kevesebb energia marad a bolygó felmelegítésére.

Egy új, több évtizednyi adatot összegző tudományos elemzés azonban azt mutatja, hogy ez a természetes „védelmi rendszer” fokozatosan gyengül. Az Északi-sarkvidéken nemcsak a tengeri jég kiterjedése és vastagsága csökkent, hanem a felszíne is kevesebb napfényt ver vissza. Eközben az olvadási időszak egyre hosszabbá válik.

A folyamat azért különösen fontos, mert önmagát erősítő visszacsatolást hozhat létre: minél kevesebb és sötétebb a jég, annál több napenergiát nyel el az óceán, ami további melegedést és jégveszteséget segíthet elő.

A tengeri jég természetes tükörként működik

A jelenség megértéséhez az úgynevezett albedót kell megvizsgálni. Ez azt mutatja meg, hogy egy felszín a rá érkező napsugárzás mekkora részét veri vissza.

A hóval borított, világos tengeri jég rendkívül jó fényvisszaverő. A tengeri jég állapotától függően a napfény jelentős része visszajuthat az űrbe. A sötét óceán ezzel szemben sokkal több energiát nyel el.

Ezért a jég eltűnése nem pusztán következménye a felmelegedésnek. Maga is tovább erősítheti azt.

Amikor egy jéggel borított terület helyén nyílt vízfelszín jelenik meg, az óceán több napenergiát vesz fel. A felmelegedett víz ősszel lassabban hűl le, ezért később kezdődhet meg az új tengeri jég kialakulása.

Évtizedenként több mint egy héttel hosszabb az olvadási időszak

A folyóiratban megjelent tanulmány szerint az Északi-sarkvidék tengeri jegének olvadási időszaka 1979 és 2024 között évtizedenként körülbelül 7,4 nappal hosszabbodott.

Ez rendkívül jelentős változás. Négy és fél évtized alatt összességében több mint egy hónappal tolódott ki az az időszak, amikor az északi-sarki tengeri jég olvadásnak van kitéve.

A változás jelentős részét az okozza, hogy ősszel később alakul ki újra a jégtakaró. A nyílt óceán ugyanis a nyári hónapok során jelentős mennyiségű energiát képes elnyelni, amelyet később vissza kell adnia, mielőtt a vízfelszín ismét megfagyhat.

Nemcsak kevesebb, hanem vékonyabb is lett a jég

A kutatók szerint az északi-sarki tengeri jég téli vastagsága is jelentősen csökkent. Az elemzés alapján 1980 és 2023 között az átlagos téli jégvastagság összesen mintegy 1,6 méterrel lett kisebb.

Különösen fontos a többéves jég visszaszorulása. Ez az a tengeri jég, amely legalább egy nyarat már túlélt, ezért általában vastagabb és ellenállóbb az adott évben kialakuló, úgynevezett elsőéves jégnél.

Ahogy egyre nagyobb területet borít fiatalabb és vékonyabb jég, az egész rendszer sérülékenyebbé válik a nyári olvadással szemben.

Egy másik, 2026-ban megjelent kutatás arra is rámutatott, hogy a fiatalabb jég simább felszíne kedvezhet az olvadéktavak kialakulásának. Ezek a sötétebb vízfelületek kevesebb napfényt vernek vissza, ami tovább csökkentheti a jég albedóját.