A tej karbonlábnyomát jelentősen csökkentheti a nagyobb tejhozam

A tej előállítása jelentős környezeti terheléssel jár: a szarvasmarhák emésztése során metán keletkezik, miközben a takarmánytermesztés, a trágyakezelés és a gazdaságok energiafelhasználása további üvegházhatású gázok kibocsátásával jár. Egy új kutatás azonban arra mutat rá, hogy egy kilogramm tej karbonlábnyoma jelentősen változhat akkor is, ha a gazdaság teljes kibocsátása alig módosul.

A Bangladesh Agricultural University egyik tejgazdaságának öt évnyi adatait elemző kutatók azt találták, hogy a tehenek termelékenységének növekedésével jelentősen csökkent az egy kilogramm tejre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Az eredmények egyúttal arra is figyelmeztetnek, hogy a tej karbonlábnyomára vonatkozó számok önmagukban félrevezetők lehetnek: sok múlik azon, pontosan hogyan számítják ki őket.

Öt év alatt 63 százalékkal nőtt a tejhozam

A kutatásban a Bangladesh Agricultural University Dairy Farm 2018 és 2023 közötti adatait elemezték. A vizsgálat nemcsak a fejős teheneket vette figyelembe, hanem a teljes állományt, hiszen a fiatal állatok és az éppen nem tejelő tehenek is fogyasztanak takarmányt, termelnek trágyát és közvetve vagy közvetlenül üvegházhatású gázokat bocsátanak ki.

Ez nem elhanyagolható különbség. A vizsgált gazdaság kibocsátásának mindössze körülbelül 40 százaléka származott a tejet termelő állatoktól, a fennmaradó mintegy 60 százalék a többi állathoz kapcsolódott.

A teljes kibocsátás legnagyobb részét, 48 százalékát a szarvasmarhák emésztéséből származó kibocsátás adta. A takarmány előállítása 24, a trágyakezelés 20, a gazdaság energiafelhasználása pedig 8 százalékkal járult hozzá a vizsgált kibocsátásokhoz.

Közben az egy tehénre jutó napi átlagos tejtermelés 3,53 kilogrammról 5,76 kilogrammra emelkedett. Ez nagyjából 63 százalékos növekedés öt év alatt.

Több tej, kisebb karbonlábnyom

A termelékenység növekedésével látványosan csökkent az egy kilogramm tejre jutó kibocsátás.

Az egyik alkalmazott számítás szerint a karbonlábnyom 6,89 kilogramm szén-dioxid-egyenértékről 4,34 kilogrammra csökkent egy kilogramm zsír- és fehérjetartalomra korrigált tejre vetítve. Ez mintegy 37 százalékos visszaesést jelent.

A háttérben azonban nem az állt, hogy maga a gazdaság hirtelen harmadával kevesebb üvegházhatású gázt bocsátott volna ki. A teljes kibocsátás viszonylag stabil maradt.

A változás nagyrészt abból következett, hogy közel azonos környezeti terhelés mellett több tej készült. Így ugyanaz a kibocsátás nagyobb termékmennyiség között oszlott meg.

A magasabb tejhozam mellett változott az állomány összetétele és a takarmányozás is: nőtt a nagyobb tejhozamú Holstein-fríz keresztezett állatok aránya, miközben javult a takarmány minősége és energiatartalma. Mivel azonban több tényező egyszerre változott, a kutatásból nem állapítható meg pontosan, hogy az egyes intézkedések külön-külön mekkora szerepet játszottak.