A száraz talaj előkészítheti Európa következő extrém nyarát

Európa az elmúlt években egymás után tapasztalta meg a rendkívüli hőhullámokat, a tartós aszályokat és a sorra megdőlő hőmérsékleti rekordokat. Egy új kutatás szerint azonban a következő igazán szélsőséges nyár veszélyét nemcsak a levegő felmelegedése jelezheti előre. Érdemes azt is figyelni, mi történik hónapokkal korábban a lábunk alatt.

A Lipcsei Egyetem kutatói arra jutottak, hogy Nyugat-Európában a talaj korábbi és erőteljesebb kiszáradása jelentősen fokozhatja a ritka, rendkívül forró nyarak hőhullámait. A száraz talaj ugyanis kevesebb vizet képes elpárologtatni, így a napsugárzás energiájának nagyobb része közvetlenül a felszínt és a fölötte lévő levegőt melegíti.

A kutatás egyik legfontosabb eredménye szerint ezért Európa következő extrém nyara nem feltétlenül egyenletesen forró évszak lesz. Elképzelhető, hogy viszonylag mérsékelt júniussal kezdődik, majd a fokozatosan kiszáradó talaj és a kedvezőtlen légköri helyzet együttes hatására júliusban és augusztusban alakul ki a legsúlyosabb hőség.

Mit jelent a „százéves nyár”?

A kutatók úgynevezett „100 éves nyarakat” vizsgáltak. Ez nem azt jelenti, hogy ilyen esemény pontosan százévente egyszer történik meg, hanem olyan statisztikailag ritka, szélsőségesen forró nyarat jelöl, amelynek egy adott klímaállapotban körülbelül százéves visszatérési ideje van.

A Lipcsei Egyetem Meteorológiai Intézetének kutatói az iparosodás előtti, 1850 és 1900 közötti éghajlatot hasonlították össze a 2025 körüli klímával. Ehhez egy globális klímamodellt és egy ritka események vizsgálatára alkalmas speciális mintavételi módszert használtak.

Ez azért fontos, mert a valóban szélsőséges nyarakból természetüknél fogva kevés megfigyelés áll rendelkezésre. A modellezési módszer segítségével viszont sokkal több extrém forgatókönyvet tudtak megvizsgálni.

A nyár második fele különösen gyorsan forrósodik

Az eredmények szerint a nyugat-európai nyarak a modell jelenlegi éghajlatában átlagosan körülbelül 1,8 Celsius-fokkal voltak melegebbek az iparosodás előtti állapothoz képest. A változás azonban nem egyenletesen oszlott el a teljes nyári időszakban.

A július utolsó hetére jutó felmelegedés mintegy 1,4 Celsius-fokkal nagyobb volt, mint június első hetében. Ez azért lényeges, mert így meghosszabbodik az az időszak, amikor a már kiszáradt talaj és a hőséget elősegítő légköri helyzet egyszerre lehet jelen.

A kutatók szerint ez növeli annak esélyét, hogy a nyár második felében ne csupán egy-egy rekordmeleg nap, hanem hosszabb ideig fennmaradó hőhullámok alakuljanak ki.

A szélsőséges hőség hosszabb ideig maradhat velünk

A tanulmány szerint a mai klímában modellezett százéves nyarakban körülbelül 19 extrém forró nap fordult elő. Az iparosodás előtti időszak hasonlóan ritka nyaraihoz képest az ilyen napok száma körülbelül 9 százalékkal emelkedett.

Még látványosabb változást találtak a hőhullámok időtartamában. A rendkívül forró periódusok körülbelül tíz napig tartottak, ami 39 százalékkal hosszabb az iparosodás előtti éghajlatban modellezett hasonló eseményeknél. A legforróbb ötnapos időszak pedig mintegy 2,5 Celsius-fokkal melegebbé vált.

Ez azt jelenti, hogy az éghajlatváltozás veszélye nem pusztán abban rejlik, hogy magasabb értékeket látunk majd a hőmérőkön. A tartósan fennálló hőség az emberi egészségre, a mezőgazdaságra, az energiatermelésre és a természetes ökoszisztémákra is nagyobb terhelést jelenthet.