A sarkvidék drámai átalakulása – Gleccserek régen és most

A norvégiai Svalbard gleccserei, a Kongsbreen és Kronebreen, lenyűgöző természeti csodák, amelyek az éghajlatváltozás hatásának szimbolikus jelképeivé váltak. A Norvég Sarkkutató Intézet 1967-es fekete-fehér képei még az érintetlen jégmezőket mutatják, amelyek mára jelentős veszteségeket szenvedtek el. Christian Åslund, svéd fotós, a helyszínen készítette el a legújabb panorámaképet, amely sokkoló képet fest arról, hogyan változott meg a táj.

„Nehéz volt ezt a változást látni, mert az archív fotókhoz képest elképesztően szembetűnő a különbség” – mondta Åslund.

A Greenpeace új képsorozata a gleccserek visszahúzódásáról

A Greenpeace által nemrég közzétett képek még inkább rámutatnak arra, milyen gyorsan zsugorodik a sarki jégtakaró az Északi-sarkvidéken. A szervezet új képsorozata nemcsak az elmúlt évszázad során bekövetkezett olvadást dokumentálja, hanem az elmúlt két évtized drámai változásait is.

Ez a projekt egy 2002-es kezdeményezés folytatása, amelynek során Christian Åslund újraalkotta a 20. századból származó történelmi fotókat, hogy bemutassa az éghajlatváltozás hatását. Most, húsz évvel később, Åslund visszatért ugyanarra a helyszínre, és a változások, amelyekkel szembesült, megrázóak voltak számára.

„Számítottam arra, hogy a gleccserek visszahúzódtak, de nem ilyen mértékben” – nyilatkozta a Guardian-nak. „Ez sokkoló élmény volt.”

A fotók hitelessége és a klímaváltozás érzékelése

Amikor Åslund 2002-ben fényképezte a térséget, sokan nem hitték el, amit látott. Voltak, akik azzal vádolták, hogy nyáron készítette a képeket, míg a történelmi fotók télen készültek. Åslund azonban rámutatott, hogy a gleccserek nem hasonlíthatók a hóhoz és a jéghez, amely nyáron olvad, télen pedig visszatér. Ezen túlmenően Svalbard télen szinte teljes sötétségbe borul, így akkoriban nem is lett volna lehetséges a fényképezés.

A sarkvidék, mint az éghajlati válság jelzőrendszere

Az elmúlt három egymást követő évben Svalbard a valaha mért legmelegebb nyarakat élte át. Åslund hangsúlyozta:
„Az Északi-sarkvidék az éghajlatváltozás jelzőrendszere – ez az a hely, ahol az éghajlati és óceáni válságok összefonódnak, és ahol ezek hatásai a legelőször és a legélesebben érzékelhetők.”

Cselekvésre ösztönző képek

Åslund abban reménykedik, hogy vizuális ábrázolásai az éghajlatváltozásról felrázzák az embereket és a kormányokat, és arra ösztönzik őket, hogy gyorsabban és hatékonyabban cselekedjenek, mielőtt túl késő lenne.

Ez a történet nem csupán a gleccserek visszahúzódását dokumentálja, hanem arra is emlékeztet, hogy közös fellépéssel még van esély arra, hogy megmentsük bolygónk jövőjét. A Svalbard jégmezőinek drámai változása mindannyiunk számára figyelmeztetés: a cselekvés ideje most van.