A növények több szén-dioxidot kötnek meg, mint hittük, a magyarázat meglepte a kutatókat

A klímaváltozásról szóló viták egyik visszatérő kérdése, hogy a növényzet meddig képes ellensúlyozni az emberi eredetű szén-dioxid-kibocsátást. A szárazföldi ökoszisztémák jelenleg az emberiség által kibocsátott szén-dioxid mintegy negyedét vonják ki a légkörből, ezért kulcsszerepet játszanak a felmelegedés lassításában.

Egy új, a One Earth folyóiratban publikált nemzetközi kutatás azonban arra jutott, hogy a folyamat mögött egészen más mechanizmus áll. A kutatásról a Phys.org és az EurekAlert tudományos portálok is beszámoltak.

Húsz évnyi műholdas és földi adat írta át a korábbi elképzeléseket

A kutatócsoport 2000 és 2019 közötti műholdas megfigyeléseket és földi szén-dioxid-mérési adatokat elemzett. A vizsgálat célja az volt, hogy megértsék, miért nőtt a növényzet maximális szén-dioxid-felvétele annak ellenére, hogy a világ számos régiójában emelkedett a hőmérséklet.

Az eredmények meglepték a kutatókat. Miközben a szárazföldi ökoszisztémák egyre több szenet kötöttek meg, a fotoszintézis optimális hőmérséklete alig változott. Különösen a száraz és hideg régiókban nem találtak jelentős bizonyítékot arra, hogy a növények „feljebb tolták volna” a működésük hőmérsékleti optimumát.

A számítások szerint a hőmérsékleti alkalmazkodás a megfigyelt többlet szénmegkötés kevesebb mint 20 százalékát magyarázta. A fennmaradó rész döntően annak volt köszönhető, hogy a növények ugyanannyi vízből több szén-dioxidot tudtak hasznosítani, illetve sok térségben jelentősen nőtt a lombkorona és a vegetáció sűrűsége.

A víz lett a történet főszereplője

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a jövő klímamodelleinek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a vízháztartásra. Ha ugyanannyi vízveszteség mellett több szén-dioxidot képesek megkötni, akkor hatékonyabban működnek.

Ez a folyamat részben összefügghet a légköri szén-dioxid-koncentráció növekedésével is. Az MIT klímakutatói korábban rámutattak, hogy a magasabb CO₂-szint sok növény számára kedvezőbb növekedési feltételeket teremthet, bár ezt a hatást gyakran korlátozza a víz- és tápanyaghiány.

A kutatók ugyanakkor figyelmeztetnek: a mostani eredmények nem jelentik azt, hogy a növényzet korlátlanul képes lesz ellensúlyozni az emberi kibocsátásokat.

Mit jelenthet mindez Magyarország számára?

A kutatás különösen érdekes lehet Közép-Európa szempontjából. Magyarországon az elmúlt években egyre gyakoribbá váltak a nyári aszályok, miközben az Alföld több térségében tartós vízhiány alakult ki. Ha a növények szénmegkötő képességének egyik kulcsa valóban a vízhasznosítás hatékonysága, akkor a hazai erdők és mezőgazdasági területek jövője szorosan összefügg a vízvisszatartási intézkedésekkel.

A kutatás eredményei arra is rámutatnak, hogy az erdőtelepítési programok önmagukban nem elegendőek. A szénmegkötés szempontjából legalább ennyire fontos, hogy az ökoszisztémák megfelelő vízellátottsággal rendelkezzenek, és képesek legyenek fenntartani a lombkorona növekedését a melegedő éghajlat mellett.