A növények figyelmeztetik egymást a veszélyre, de nem mindenki érti őket

A növények nem tudnak elmenekülni, amikor egy hernyó vagy más növényevő megtámadja őket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen védtelenek lennének. Sérülés esetén különböző kémiai anyagokat bocsáthatnak a levegőbe, amelyek hatással lehetnek a körülöttük élő növényekre is.

Egy új kutatás szerint ezek a levegőben terjedő vegyületek valóságos figyelmeztető rendszerként működhetnek. A legérdekesebb azonban az, hogy nem minden növény „érti” ugyanolyan jól az üzenetet. A kutatók kilenc növényfaj vizsgálata alapján arra jutottak, hogy ebben nem elsősorban a genetikai rokonság, hanem a növények saját kémiai „illata” közötti hasonlóság lehet a döntő tényező.

A növények saját kémiai nyelvet használnak

A növények folyamatosan különböző illékony szerves vegyületeket bocsátanak ki. Ezek a molekulák a levegőben terjednek, és számos szerepet tölthetnek be: részt vehetnek például a beporzók vonzásában, a növényevők elriasztásában, valamint más növények és élőlények viselkedésének befolyásolásában.

Amikor egy növényt megtámad egy növényevő, az általa kibocsátott vegyületek összetétele megváltozhat. A környező növények érzékelhetik ezt a kémiai változást, és felkészülhetnek arra, hogy hamarosan őket is támadás érheti.

A mostani kutatás azonban azt mutatja, hogy az üzenet hatékonysága nagymértékben függ attól, mennyire hasonló a két növény kémiai profilja.

Kilenc különböző növényfajt vizsgáltak

A Fudan Egyetem által vezetett kutatócsoportja kilenc növényfajt vizsgált hat különböző növénycsaládból.

A kísérletben az amerikai alkörmös töltötte be a „jeladó” szerepét. A növényt hernyó támadásának tették ki, majd a körülötte lévő növényeket 48 órán keresztül az általa kibocsátott illékony vegyületeknek tették ki.

Ezután azt vizsgálták, hogyan reagálnak ezek a növények, amikor maguk is találkoznak a hernyókkal.

A figyelmeztetett növényeket kevésbé kedvelték a kártevők

A korábban „figyelmeztetett” növények felkészültebben reagáltak a támadásra.

A rajtuk táplálkozó hernyók kevesebbet ettek, egy hét alatt kisebb tömeget értek el, a kifejlett nőstény lepkék pedig kevesebb petét raktak ezekre a növényekre.

Érdekes módon a növények nem kapcsolták folyamatosan maximális fokozatra védekező rendszerüket. Ehelyett egyfajta készenléti állapotba kerültek.

Ez azért lehet előnyös, mert a védekező vegyületek előállítása energiát igényel. A növény így nem pazarolja folyamatosan erőforrásait a védekezésre, de támadás esetén gyorsabban képes reagálni.

Nem a rokonság dönti el, ki érti az üzenetet

A kutatás talán legmeglepőbb eredménye akkor született, amikor összehasonlították a növények genetikai rokonságát és kémiai profilját.

Logikusnak tűnhetne, hogy két közeli rokon növény könnyebben „kommunikál” egymással. A vizsgálatok azonban nem ezt mutatták.

Minél jobban hasonlított egy növény saját illékony szerves vegyület-keveréke az amerikai alkörmös által kibocsátott vegyületekhez, annál erősebben reagált a figyelmeztetésre. A genetikai rokonság ennél jóval gyengébb előrejelzőnek bizonyult.