A nőstény bikacápák éveken át ugyanazt a partnert választhatják

A cápákat a legtöbben magányos ragadozóként képzelik el, amelyek rövid találkozások után külön utakon folytatják életüket. A tudományos kutatások is sokáig azt feltételezték, hogy a párválasztásuk nagyrészt véletlenszerű, és a szaporodás után a hímek és nőstények ritkán kerülnek ismét kapcsolatba.

Egy új, Fidzsi-szigeteken végzett genetikai vizsgálat azonban meglepő eredményre jutott. A kutatók olyan bikacápa-családfákat rekonstruáltak, amelyek arra utalnak, hogy bizonyos nőstények évekkel később is ugyanazzal a hímmel hozhattak létre utódokat. Ha a jelenség valóban rendszeresnek bizonyul, az alapjaiban változtathatja meg a cápák társas életéről alkotott képünket.

Több mint egy évtizednyi DNS-minta

A kutatást a Fidzsi-szigetek legnagyobb szigete, Viti Levu környékén végezték. A tudósok 2007 és 2017 között gyűjtöttek mintákat felnőtt bikacápáktól, valamint fiatal egyedektől a közeli folyótorkolatokban. Összesen 353 cápa genetikai állományát elemezték.

A DNS-vizsgálatok segítségével a kutatók rokonsági kapcsolatokat kerestek az egyedek között. Az eredmény több száz testvér- és szülő-utód kapcsolatot tárt fel, amelyekből részletes családfák rajzolódtak ki.

Ugyanaz a szülőpár tíz év különbséggel

A legérdekesebb eredmény akkor született, amikor a kutatók különböző években született utódokat hasonlítottak össze.

Több olyan családcsoportot találtak, amelyeknél a genetikai adatok ugyanarra az anyára és ugyanarra az apára utaltak. Az egyik esetben a kutatók olyan utódokat azonosítottak, amelyek között tíz év különbség volt, mégis ugyanahhoz a szülőpárhoz tartoztak.

A DNS önmagában nem bizonyítja, hogy a két cápa ténylegesen újra párosodott. Elméletileg más magyarázatok is létezhetnek, de a kutatók szerint a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy ugyanazok az egyedek ismét találkoztak és újra utódokat hoztak létre.

A nőstények ugyanoda térnek vissza

A vizsgálat egy másik érdekes mintázatot is feltárt.

A fiatal cápák rokonsági kapcsolatai arra utalnak, hogy egyes nőstény bikacápák rendszeresen ugyanazokat a folyótorkolatokat használják utódaik világra hozására. A kutatók ezt szaporodási helyhűségnek nevezik. Hasonló viselkedést korábban citromcápáknál és néhány más faj esetében is megfigyeltek.

Ha a nőstények ugyanoda térnek vissza, és a hímek is rendszeresen ugyanazon a zátonyon gyülekeznek, akkor jelentősen megnő annak esélye, hogy ugyanazok az egyedek többször is találkozzanak életük során.

Nem is olyan magányos ragadozók?

Egy hat éven át tartó megfigyelés szerint a bikacápák nem véletlenszerűen mozognak egymás között, hanem bizonyos egyedekkel tartós kapcsolatokat alakítanak ki. A kutatók több alkalommal is ugyanazokat a párosokat figyelték meg együtt úszni, és arra jutottak, hogy a faj társas viselkedése jóval összetettebb lehet, mint korábban hitték.

A nőstények különösen fontos szerepet tölthetnek be ezekben a hálózatokban, mivel a társas kapcsolatok jelentős része köréjük szerveződik.