Mega El Niñók és Vulkánkitörések: A Föld kihalásának története

252 millió évvel ezelőtt a Föld példátlan válságot élt át, amely történelmének legnagyobb tömeges kihalási eseményéhez, a Nagy Kihaláshoz vezetett. Míg a régóta uralkodó felfogás ezt a katasztrófát a mai Szibéria területén bekövetkezett hatalmas vulkánkitöréseknek tulajdonította, a legújabb kutatások árnyaltabb képet mutattak. Nem csupán a globális hőmérséklet megugrása, hanem egy sor intenzív, közel egy évtizedes éghajlati ingadozás, köznyelven mega El Niño-ként emlegetve, pusztította el az ökoszisztémákat, és az óceáni fajok mintegy 90 százalékának, valamint a szárazföldi élővilág 75 százalékának kihalásához vezetett. Ezek az események jól mutatják, hogya klímaváltozás hatása végzetesek lehetnek.

Az alapvető bűnös: Vulkánkitörések és globális felmelegedés

A nagy kihalás kezdeti kiváltó oka a globális hőmérséklet jelentős emelkedése volt, ami a kiterjedt vulkánkitörések közvetlen következménye, amelyek hatalmas mennyiségű üvegházhatású gázt juttattak a légkörbe. Ezek a kitörések hosszabb időn keresztül zajlottak, és olyan üvegházhatáshoz vezettek, amely jelentősen felmelegítette a bolygót. A globális felmelegedés, az klímaváltozás hatása önmagában azonban nem magyarázzák az ebben az időszakban megfigyelt, a biológiai sokféleségre gyakorolt súlyos hatást.

A Mega El Niño-k: A pusztítás katalizátorai

A nemrégiben készült tanulmány szerint a mega El Niñóknak óriási szerepet játszottak a globális felmelegedés által már amúgy is szörnyű állapotok súlyosbításában. Ezek a mega El Niñók az éghajlati viszonyok vad kilengéseit okozták, ami szélsőséges aszályok, erdőtüzek és áradások közel egy évtizedes periódusaihoz vezetett. Ez az éghajlat változékonysága olyan instabil környezetet teremtett, amely a legtöbb faj számára fenntarthatatlan volt. Ez jól mutatja, hogy a klímaváltozás hatása milyen szélsőséges következményekhez vezethetnek.

“A fajokat érdekli az éghajlat, de ami szintén fontos számukra, az az időjárás” – mondja Alexander Farnsworth, a Bristoli Egyetem paleoklíma-modellezője.

A rövid távú klímaváltozások, amelyek hasonlítanak a mai El Niño jelenséghez, sokkal erősebbek voltak, fontos szerepet játszottak a tömeges kihalásokban.

 Miért nem tudtak elmenekülni a szárazföldi fajok?

A nagy kihalás egyik rejtélyes aspektusa, hogy a szárazföldi fajok miért nem tudtak egyszerűen elvándorolni a hűvösebb régiókba, különösen a sarkvidékekre. Az új eredmények arra utalnak, hogy az éghajlati viszonyok gyors és súlyos változása szinte lehetetlenné tette a fajok számára az időben történő alkalmazkodást vagy áttelepülést. A szélsőséges időjárási események közötti gyakori átmenetek nem tették lehetővé az ökoszisztémák stabilizálódását, ami ellenséges környezetet teremtett a legtöbb életforma számára.

Egy összetett kihalási esemény

Erik Gulbranson, a Gustavus Adolphus College üledékgeokémikusa megjegyzi, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy a globális felmelegedés tömeges kihaláshoz vezetett; sokkal inkább a hosszan tartó vulkáni tevékenység, a globális hőmérséklet-emelkedés és a szélsőséges éghajlati változékonyság összetett kölcsönhatása áll a háttérben.

A Nagy Kihalás tanulmányozása értékes betekintést nyújt a jelenlegi éghajlatváltozás lehetséges következményeibe. Bár a modern globális felmelegedés hátterében nem vulkánkitörések, hanem az emberi tevékenység áll, a párhuzamok mégis szembetűnőek. A kutatás hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne csak a hosszú távú éghajlati trendeket, hanem a rövidebb távú ingadozásokat is megértsük, amelyek drámai hatással lehetnek az ökoszisztémákra.