A motorcsónakok zaja veszélyes döntésekre késztetheti a fiatal halakat

A tengerek zajszennyezése elsőre kevésbé látványos környezeti problémának tűnhet, mint a műanyaghulladék, a korallfehéredés vagy az olajszennyezés. A víz alatt azonban a hang alapvető szerepet játszik az állatok életében: segíthet a tájékozódásban, a kommunikációban, a táplálék megtalálásában és a veszély felismerésében.

Egy új kutatás most arra jutott, hogy a motorcsónakok zaja már az életük korai szakaszában tartósan befolyásolhatja egy korallzátonyokon élő halfaj fejlődését. A zajnak hosszabb ideig kitett fiatal halak kisebbek maradtak, ritkábban reagáltak egy szimulált ragadozótámadásra, és amikor menekültek, feltűnően gyakran éppen a veszély irányába úsztak.

A legérdekesebb eredmény azonban az, hogy mindez akkor is megfigyelhető volt, amikor a motorcsónakzaj már megszűnt. A kutatás szerint tehát nem egyszerű pillanatnyi zavartságról lehet szó: a korai zajterhelés hatásai később is fennmaradhatnak.

A Nagy-korallzátony egyik halfaját vizsgálták

A kutatók az Acanthochromis polyacanthus nevű korallsügérfélét vizsgálták, amely az Indo–csendes-óceáni térségben, többek között az ausztrál Nagy-korallzátonyon is előfordul.

A kísérlethez 22 szaporodó pár utódait használták. Az embriók fejlődésük alatt vagy természetes korallzátonyi hangokat, vagy ezekkel kevert motorcsónakzajt hallottak. Kikelés után az utódokat ismét két csoportra osztották, így összesen négy különböző zajtörténettel rendelkező csoport alakult ki.

A fiatal halak 41 napig éltek ezek között a körülmények között, egyes állatok pedig az embrionális időszakkal együtt összesen akár 78 napon keresztül is találkozhattak a motorcsónakok zajával.

A kutatók végül 299 fiatal hal viselkedését vizsgálták meg.

Még a növekedésüket is befolyásolta a zaj

Az egyik legszembetűnőbb különbséget a halak testméretében találták.

Azok az egyedek, amelyek kikelésük után motorcsónakzaj mellett fejlődtek, körülbelül 7 százalékkal rövidebbek voltak azoknál, amelyeket természetes zátonyhangok mellett neveltek.

A kutatás önmagában nem bizonyította, pontosan mi okozta ezt a különbséget. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a folyamatos zaj stresszt váltott ki, ezért az állatok szervezete kevesebb energiát tudott növekedésre fordítani. Elképzelhető azonban az is, hogy a zaj a táplálkozást vagy más fejlődési folyamatokat változtatta meg.

A kisebb testméret a természetben komoly hátrányt jelenthet. A fiatal halak életének korai időszaka eleve veszélyes, és a ragadozók elkerülésének képessége alapvetően meghatározhatja a túlélési esélyeiket.

Néhány hal éppen a veszély felé menekült

A kísérlet legmeglepőbb része akkor következett, amikor a kutatók egy szimulált ragadozótámadással tesztelték az állatok menekülési reakcióját.

A halak fölött egy tárgyat ejtettek a vízbe, majd nagy sebességű kamerával rögzítették, hogyan reagálnak.

A fejlődésük előtt és után is motorcsónakzajnak kitett halak mindössze 68 százaléka reagált a fenyegetésre. Összehasonlításként azok között, amelyek embrionális korban motorcsónakzajt, később viszont természetes zátonyhangokat hallottak, 83 százalék reagált.

Még érdekesebb volt a menekülés iránya.

A két fejlődési szakaszban egyaránt motorcsónakzajnak kitett, reagáló halak mintegy 40 százaléka a fenyegetést jelentő tárgy irányába indult el. A többi csoportban ez az arány csupán nagyjából 16–18 százalék volt.

Vagyis a hosszabb zajterhelés nem egyszerűen lassabbá tette a reakciót, hanem úgy tűnik, hogy a veszély megfelelő felmérését is megzavarhatta.