A méhek apró otthonai dönthetik el, mely fajok élik túl a hőséget

Amikor a klímaváltozás hatásairól beszélünk, általában azt feltételezzük, hogy a legjobban a hőséget tűrő állatok alkalmazkodnak majd a legkönnyebben. Egy új ausztrál kutatás azonban arra jutott, hogy a vadméhek esetében ennél sokkal fontosabb lehet egy egészen más tényező: hol építik fel a fészküket.

A kutatók szerint ugyanis a különböző fészkelési stratégiák eltérő mikroklímát teremtenek, és ez meghatározza, hogy egy faj mekkora biztonsági tartalékkal rendelkezik a szélsőséges hőhullámok idején. Meglepő módon éppen azok a méhek kerülhetnek a legnagyobb veszélybe, amelyek a legjobban bírják a forróságot.

Nem minden méh ugyanabban a „lakásban” él

Ausztráliában közel 1700 őshonos méhfaj él, amelyek három fő módon építik fel fészkeiket.

Egyes fajok a talajba ásnak járatokat, ahol a föld természetes szigetelése hűvösebb környezetet biztosít számukra. Mások korhadó fák üregeibe vagy odvakba költöznek, míg egy harmadik csoport vékony növényi szárakban és gallyakban alakít ki fészket.

A kutatók szerint ezek a különbségek alapvetően meghatározzák, milyen hőmérsékletnek vannak kitéve a méhek nap mint nap.

A legerősebbek kerülhetnek a legnagyobb veszélybe

A kutatócsoport 95 őshonos méhfaj hőtűrő képességét vizsgálta Ausztrália különböző éghajlati régióiban.

Az eredmények első látásra logikusnak tűntek: a növényi szárakban fészkelő fajok bizonyultak a legellenállóbbnak, hiszen otthonaik kevés védelmet nyújtanak a nyári forrósággal szemben. Evolúciójuk során ezért magasabb hőtűrést alakítottak ki.

A meglepetés akkor érkezett, amikor a kutatók nemcsak a méhek maximális hőtűrését, hanem a fészkük tényleges hőmérsékletét is figyelembe vették. Kiderült, hogy ezek a fajok már most is nagyon közel élnek saját hőtűrésük felső határához. Ez azt jelenti, hogy egy viszonylag kis további felmelegedés is elegendő lehet ahhoz, hogy átlépjék azt a küszöböt, amelyet szervezetük még elvisel.

A talaj természetes menedéket jelent

Ezzel szemben a talajban fészkelő méhek kevésbé bírják a magas hőmérsékletet, mégis nagyobb biztonságban lehetnek.

A föld néhány centiméterrel a felszín alatt már jóval hűvösebb és stabilabb hőmérsékletű, így ezek a fajok extrém meleg idején egyszerűen mélyebbre húzódhatnak. A kutatók szerint ez a természetes „légkondicionáló” sokkal nagyobb védelmet nyújt számukra, mint amennyit pusztán a hőtűrésük alapján feltételezhetnénk.

A trópusokon még nagyobb lehet a veszély

A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a trópusi területeken élő méhfajok különösen sérülékenyek.

Ezek az állatok eleve rendkívül meleg környezetben élnek, ezért nagyon kevés tartalékkal rendelkeznek a további felmelegedéshez. A kutatók szerint éppen emiatt a klímaváltozás első jelentős vesztesei közé tartozhatnak.