A már elégetett fosszilis tüzelőanyagok még évszázadokig melegíthetik a Földet

Hiába állítanánk le holnap a fosszilis tüzelőanyagok használatát, a korábbi kibocsátások hatása még évszázadok múlva is érezhető lenne. Egy új amerikai kutatás szerint a világ legnagyobb olaj-, gáz-, szén- és cementtermelőinek múltbeli kibocsátásai még 2500-ban is hozzájárulhatnak a globális felmelegedéshez. A felfedezés új megvilágításba helyezi a klímaváltozás hosszú távú következményeit.

A mai kibocsátások még évszázadok múlva is számítanak

A fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor felszabaduló szén-dioxid nem tűnik el rövid időn belül a légkörből. Egy részét ugyan elnyelik az óceánok, az erdők és más természetes rendszerek, jelentős hányada azonban évszázadokon, sőt évezredeken keresztül is hozzájárulhat az üvegházhatáshoz.

A Washingtoni Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a világ legnagyobb fosszilisenergia- és cementtermelőinek történelmi kibocsátásai milyen hosszú ideig befolyásolhatják bolygónk éghajlatát.

A folyóiratban megjelent kutatás különböző jövőbeli kibocsátási forgatókönyvek segítségével modellezte a Föld éghajlatának alakulását egészen 2500-ig.

Mindössze 178 nagy termelő kibocsátását vizsgálták

A kutatók a Carbon Majors adatbázisát használták fel, amely a világ 178 legnagyobb fosszilisenergia- és cementtermelőjének történelmi kibocsátásait tartalmazza.

Az adatbázis nemcsak a vállalatok saját működéséből származó szennyezést veszi figyelembe, hanem az általuk értékesített fosszilis tüzelőanyagok későbbi elégetéséből eredő kibocsátásokat is.

A vizsgált termelőkhöz 1854 és 2024 között több mint 1200 milliárd tonna szén-dioxid-kibocsátás köthető. Ez a hatalmas mennyiségű üvegházhatású gáz már most jelentősen befolyásolja bolygónk éghajlatát.

A kutatás azonban nem kizárólag a múltbeli kibocsátások nagyságát vizsgálta. A tudósokat elsősorban az érdekelte, hogy ezek hatása meddig marad kimutatható, és hogyan változik különböző jövőbeli kibocsátási pályák esetén.

Még 2500-ban is érezhető lehet a hatás

A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a vizsgált termelők 2024-ig keletkezett kibocsátásai minden modellezett forgatókönyvben hozzájárultak a 2500-ra előre jelzett felmelegedéshez.

Ez még akkor is igaz volt, amikor a modellek a fosszilis tüzelőanyagok gyors visszaszorításával számoltak. A múltbeli kibocsátások tehát olyan hosszú távú éghajlati hatást eredményeznek, amelyet a jövőbeli kibocsátáscsökkentés önmagában nem tud azonnal megszüntetni.

A kutatók egy látszólag ellentmondásos jelenséget is azonosítottak: a múltbeli kibocsátásokból származó felmelegedés a tisztább jövőbeli forgatókönyvekben hangsúlyosabb maradhat. Ez nem azt jelenti, hogy a kibocsátáscsökkentés növelné a hosszú távú felmelegedést, hanem azt, hogy alacsonyabb jövőbeli kibocsátás mellett a korábban felhalmozódott szén-dioxid szerepe meghatározóbbá válik.

Miért nem hűl le azonnal a Föld, ha megszűnik a kibocsátás?

A válasz elsősorban a szén-dioxid rendkívül hosszú légköri jelenlétében és az óceánok lassú alkalmazkodásában keresendő.

A tengerek hatalmas mennyiségű hőt és szén-dioxidot nyelnek el, ezeknek a mélyebb vízrétegekbe jutása azonban hosszú folyamat. A természetes szénelnyelők így csak fokozatosan képesek csökkenteni a légkörben felhalmozódott szén-dioxid mennyiségét.

Ezért a nettó szén-dioxid-kibocsátás megszüntetése várhatóan megállítaná a globális átlaghőmérséklet tartós emelkedését, de nem állítaná vissza az iparosodás előtti éghajlatot. A tengerszint például még évszázadokig emelkedhetne.