A legmelegebb január rekordja megdöbbenti a klímakutatókat

A globális felmelegedés újabb csúcsokat döntött, és most a januári hőmérsékleti adatok még a klímakutatókat is meglepték. Az Európai Unió Copernicus Klímaváltozási Szolgáltatása szerint 2025 januárja volt a valaha mért legmelegebb január – a felszíni levegő hőmérséklete 1,75°C-kal haladta meg az iparosodás előtti szintet. Ez különösen aggasztó, mert a La Niña időjárási jelenség, amely általában hűti a Csendes-óceán térségét, most sem tudta mérsékelni a hőmérsékleti csúcsokat.

Samantha Burgess, az Európai Közép-Határidős Időjárás-előrejelzési Központ klímakutatója elmondta, hogy az év első hónapja ismét minden várakozást felülmúlt, folytatva az elmúlt két év rekorddöntögető tendenciáját. Az óceánok és tengerek felszíni hőmérséklete továbbra is szokatlanul magas, és ez már a tizennyolcadik hónap az elmúlt tizenkilencből, amikor a globális átlaghőmérséklet 1,5°C-kal meghaladta az iparosodás előtti szintet.

Párizsi Klímaegyezmény

A Párizsi Klímaegyezmény célja, hogy a globális felmelegedést hosszú távon 1,5°C alatt tartsák, de ez az érték évtizedes átlagokra vonatkozik, nem pedig rövid távú ingadozásokra. A klímakutatók eredetileg arra számítottak, hogy a 2024 elején tetőző El Niño után a hőmérsékletek csökkenni kezdenek a hűvösebb La Niña hatására. Ehelyett a melegedés folytatódik, ami komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy milyen egyéb tényezők befolyásolják az éghajlat alakulását.

Julien Nicolas, a Copernicus egyik vezető klímakutatója így fogalmazott:

„Ez az igazán meglepő: nem tapasztaljuk azt a hűtő hatást, amit vártunk, vagy legalábbis nem olyan mértékben.” Az Egyenlítői Csendes-óceán térségében a hőmérsékletek arra utalnak, hogy La Niña gyengül, és márciusra akár teljesen el is tűnhet.

Copernicus adatai

A Copernicus adatai szerint a 2023-as és 2024-es globális átlaghőmérsékletek már meghaladták az 1,5°C-os küszöböt, ami egyértelmű figyelmeztetés arra, hogy ez a határérték veszélyben van. A tudósok szerint minden egyes tizedfoknyi melegedés tovább növeli a szélsőséges időjárási események, például hőhullámok, özönvízszerű esőzések és aszályok kockázatát.

Januárban az Északi-sarkon a tengeri jég kiterjedése rekordalacsony szintre csökkent – az Egyesült Államokból származó adatok szerint ez volt a második legkisebb jégborítottság, amit valaha mértek. Bár 2025 várhatóan nem lesz olyan forró, mint 2023 és 2024, a kutatók szerint így is a három legmelegebb év egyikeként vonulhat be a történelembe.

A Copernicus folyamatosan figyeli az óceánok hőmérsékletét, hiszen ezek kulcsszerepet játszanak az éghajlat szabályozásában. Az óceánok hatalmas mennyiségű hőt nyelnek el – a kibocsátott üvegházhatású gázok által csapdába ejtett energia mintegy 90%-át –, és a hűvösebb vizek különösen fontos szerepet játszanak a légkör hűtésében.

Julien Nicolas felvetett egy érdekes kérdést: „Ez a hő időnként visszatér a légkörbe. Lehetséges, hogy az elmúlt években pont ezt láttuk?” Az óceánok felszíni hőmérséklete 2023-ban és 2024-ben is rekordokat döntött, és 2025 januárja a második legmelegebb volt, amit valaha mértek. „Ez az igazán rejtélyes dolog – miért nem csökken a hőmérséklet?” – tette hozzá Nicolas.

Mi lehet az oka?

A tudósok egyetértenek abban, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetése hosszú távon egyértelműen hozzájárul a globális felmelegedéshez, de a természetes éghajlati ingadozások is szerepet játszanak a rövidebb távú változásokban. Az El Niño például természetesen is melegedést okoz, de nem magyarázza meg teljes egészében az utóbbi évek extrém hőmérsékleteit.

Egyes kutatók szerint a 2020-ban bevezetett szigorúbb hajózási szabályok is közrejátszhatnak a felmelegedés gyorsulásában. A kén-dioxid-kibocsátás csökkentése ugyanis tisztább levegőt eredményezett, de egyben azt is jelentheti, hogy kevesebb olyan aeroszol van a légkörben, amely visszaveri a napsugarakat. Egy másik elmélet szerint az alacsonyabb felhőzet miatt több napfény érheti a Föld felszínét.

„Ez még mindig nyitott kérdés” – mondta Nicolas.

A Copernicus hatalmas adatmennyiséget elemez műholdak, hajók, repülőgépek és időjárási állomások méréseiből, amelyek egészen 1940-ig visszamenően elérhetők. A jégminták, faévgyűrűk és korallvizsgálatok révén pedig még korábbi időszakok éghajlatáról is van némi rálátásunk.

A tudósok szerint a Föld jelenleg valószínűleg az elmúlt 125 000 év legmelegebb időszakában jár. Az éghajlatváltozás hatásai már most is érezhetőek, és a globális közösség előtt áll a kihívás: képesek leszünk-e időben csökkenteni a kibocsátásokat és mérsékelni a következményeket?