Íme a farkas motivációja, hogy az ember hűséges barátjává váljon

Szerintem kevés olyan kutyagazdi létezik, aki ne ismerné azt a sóvárogva néző szempárt aki kinézi a falatot szádból. Étellel, jutalomfalattal minden kutya motiválható. Lehet, hogy így lettek kutyák a farkasokból?

A kutyák eredetének története régóta foglalkoztatja a tudósokat, és számos elmélet létezik arra, hogyan váltak a vad farkasokból az ember legjobb barátjává. Egy új kutatás szerint a háziasítás egyik legfontosabb motivációja egyszerűbb lehet, mint gondolnánk: a kutyák magukat háziasíthatták a nassolnivalók miatt.

Farkasból házi kedvenc

A kutyák (Canis familiaris) a szürke farkasok (Canis lupus) leszármazottai, és a kutatók szerint két fontos időszakban háziasították őket. Az első háziasítási hullám körülbelül 30 000–15 000 évvel ezelőtt történt, amikor a farkasok egy csoportja az emberek településeihez csatlakozott. A második hullám pedig körülbelül 15 000 éve kezdődött, amikor a már háziasított kutyákat fajtákra kezdték szelektálni. De hogyan kezdődött ez a folyamat?

A legújabb kutatások szerint a farkasok nem azért lettek háziállatok, mert az emberek foglyul ejtették és szándékosan tenyésztették őket. Ehelyett a háziasítás természetes szelekcióval történhetett. Azok a farkasok, amelyek barátságosabbak voltak és kevésbé féltek az emberektől, több élelemhez jutottak az emberi településeken található maradékok révén. Ezek az állatok generációról generációra egyre jobban alkalmazkodtak az emberek jelenlétéhez.

A nassolás motivációja

Az új kutatás szerint a farkasok élelemkeresési stratégiája döntő szerepet játszhatott a háziasításukban. Az emberi települések környékén elérhető hulladék és maradékok rendszeres élelemforrást jelentettek a farkasok számára, akik a természetben inkább a kiszámíthatatlan vadászatra voltak utalva. Ez a folyamat egy idő után előnyben részesítette azokat az egyedeket, akik hajlandóbbak voltak közel merészkedni az emberekhez, és így egyfajta „öndomestikáció” ment végbe.

A tanulmány szerint az is kulcsfontosságú volt, hogy a farkasok nemcsak az emberekhez való közeledést választották, hanem olyan társakat is előnyben részesítettek, akik hasonlóan barátságosak és toleránsak voltak. Ez azt jelentette, hogy az emberi közelséget kedvelő farkasok utódai egyre kevésbé féltek az emberektől, és így egyre inkább kutyaszerű viselkedésmintákat mutattak.

Tudományos vita az elmélet körül

Az öndomestikáció elmélete nem új keletű, de az időbeli tényező eddig problémát jelentett a kutatók számára. Sokan úgy vélték, hogy a természetes szelekció nem elég gyors ahhoz, hogy a farkasokat ilyen rövid idő alatt teljesen átalakítsa. Az új kutatás ezt egy statisztikai modellel vizsgálta, és megállapította, hogy 15 000 év alatt a természetes szelekció elég erős lehetett ahhoz, hogy a kutyák háziasítása spontán módon végbemenjen.

A tudósok szerint a kutya az egyik legkorábban háziasított állat, és evolúciójuk megértése segíthet feltárni más fajok háziasításának mechanizmusait is. Mivel a kutyák története szorosan összefonódott az emberi civilizáció fejlődésével, a háziasítás pontos idővonalának megismerése betekintést nyújthat abba is, hogyan formálta az ember és az állat közötti kapcsolat a társadalmunkat.

A kutyák és az ember kapcsolata

A kutyák nemcsak hűséges társaink, hanem az emberi történelem szerves részét is képezik. A korai emberi közösségekben segítettek vadászatban, őrzésben és terelésben, később pedig egyre inkább családtagokká váltak. Az új kutatás szerint azonban a történet kezdetén a kutyák valójában saját magukat háziasították – egyszerűen azért, mert szerették a finomságokat.

Akár tudományosan bizonyított, akár nem, egy biztos: a kutyák ma is szeretnek nassolni, és sok gazdi örömmel osztja meg velük az ételét. Talán épp ezért maradtak az ember legjobb barátai évezredeken át.