A korallzátonyok mint a Föld 250 millió éve működő éghajlati szabályozói

A korallzátonyokat gyakran a tengeri élővilág leggazdagabb és legszínesebb központjaiként emlegetjük, de egy új kutatás szerint szerepük ennél jóval nagyobb. A tudósok megállapították, hogy a korallzátonyok több mint 250 millió éve meghatározzák a Föld globális szén- és éghajlati ciklusainak ütemét. Vagyis a bolygó hosszú távú klímájának szabályozásában kulcsszerepet játszanak.

A kutatócsoport a tektonikai lemezek mozgását rekonstruálta, hogy feltérképezze, hol alakultak ki trópusi, sekélyvízi kontinentális polcok, ezek a természetes területek adnak otthont a korallzátonyoknak, amelyek jelentős mennyiségű karbonát üledéket hoznak létre. Emellett klímamodelleket, eróziós és üledékszállítási adatokat, valamint ökológiai modellezést használtak annak meghatározására, hogyan változott a zátonyok karbonáttermelése az évmilliók során.

Hogyan befolyásolják a zátonyok a szén körforgását?

A tudósok két fő működési módot azonosítottak az óceán és a szén hosszú távú kölcsönhatásában. Amikor a trópusi sekély kontinentális polcok nagy kiterjedésűek voltak és virágzottak rajtuk a korallzátonyok, a karbonát üledék többnyire a sekély vizekben rakódott le. Ez lelassította a tenger biológiai „pumpáját”, azt a folyamatot, amely normál esetben segít a felszíni szén mélyebb óceáni rétegekbe jutásában. Ilyenkor a Föld széntartalékainak egyensúlya lassabban állt helyre, és a globális klíma regenerálódása is elhúzódott.

Más időszakokban azonban, amikor a tengerszint változása vagy a tektonikai mozgások miatt csökkent a zátonyok élettérként szolgáló platformok kiterjedése, a karbonát-lerakódás a mélyebb vizek felé tolódott. Ilyenkor a biológiai pumpa hatékonyabban működött, és a szén gyorsabban jutott a mély óceán vizébe, ez pedig gyorsabb klímahelyreállást eredményezett.

Miért fontos ez ma?

Bár az elemzés évmilliókra visszatekintő folyamatokat vizsgál, a következtetések rendkívül aktuálisak. Ma a korallzátonyok nagy része veszélyben van: a felmelegedés, az elsavasodás és a szennyezés miatt sok zátony súlyosan károsodott vagy eltűnt.

Ha a korallzátonyok területe a jelenben is jelentősen visszaesik, az nemcsak ökológiai katasztrófa, hanem a szénciklus átalakulását is magával hozhatja. A karbonát-termelés áthelyeződése a sekély vizekből a mélyebb régiók felé lassíthatja vagy módosíthatja a Föld hosszú távú szén- és éghajlati egyensúlyának alakulását. De ezek a folyamatok nem években, hanem több ezer vagy akár több százezer évben mérhetők.

Ezért a korallzátonyok védelme nem csupán természetvédelmi feladat, hanem bolygószintű klímavédelmi érdek is. A korallok eltűnése a Föld egyik legfontosabb éghajlati szabályozó mechanizmusának megváltozásához vezethet, olyan változáshoz, amelyet nem lehet visszafordítani egyetlen emberöltőn belül.