A korallzátonyok „beszélnek”, és most végre megértjük, mit üzennek

A korallzátonyok nemcsak látványos élőhelyek, hanem valóságos „hangzó ökoszisztémák” is. A tudósok legújabb kutatásai szerint ezek az élővilágban gazdag tengeri rendszerek apró, szinte észrevehetetlen kattogó hangokat bocsátanak ki, és ezek a hangok sokkal többet árulnak el, mint eddig gondoltuk.

Kiderült, hogy a korallzátonyok állapotát akár pusztán hangfelvételek alapján is lehet követni, ami forradalmasíthatja a természetvédelmi megfigyeléseket.

Apró buborékok, hatalmas jelentőség

A jelenség hátterében a fotoszintézis áll. Amikor a korallokban élő algák oxigént termelnek, a víz nem mindig képes azt teljesen elnyelni, ezért apró buborékok keletkeznek. Amikor ezek a buborékok leválnak és a felszín felé indulnak, apró „kattanó” hangot adnak ki.

Ezek a hangok nem véletlenszerűek: napi és évszakos mintázatokat követnek, és szorosan összefüggnek azzal, hogy mennyire aktív és produktív a zátony.

Ez azt jelenti, hogy a kutatók képesek „hallani” a korallok anyagcseréjét.

A zaj, ami az élet jele

Egy egészséges korallzátony meglepően zajos hely. A halak, rákok és más élőlények folyamatos hangokat keltenek, és ehhez adódnak hozzá a buborékok finom kattogásai is.

A kutatások azt mutatják, hogy minél gazdagabb és aktívabb egy zátony, annál intenzívebb ez a hangkép. Ezzel szemben a sérült vagy pusztuló zátonyok „elcsendesednek”, mivel kevesebb élőlény és biológiai aktivitás jellemzi őket.

A hang tehát egyfajta „biológiai pulzus”, amely megmutatja az ökoszisztéma állapotát.

Új korszak a zátonyok megfigyelésében

A kutatók úgynevezett passzív akusztikus megfigyelést alkalmaznak, vagyis nem bocsátanak ki hangokat, hanem egyszerűen „hallgatják” a környezetet.

Egy mesterséges intelligenciával támogatott rendszer képes a különböző zajok közül kiszűrni a buborékok által keltett hangokat, és akár 99,75%-os pontossággal azonosítani őket.

Ez lehetővé teszi, hogy hosszú távon, emberi jelenlét nélkül is figyelemmel kísérjék a zátonyok állapotát, akár távoli, nehezen megközelíthető területeken is.

Meglepő napi ritmusok

A kutatók számára meglepő volt, hogy bizonyos időszakokban éjszaka is erős hangaktivitást észleltek.

Ennek oka, hogy az oxigénbuborékok nem mindig azonnal szabadulnak fel. Gyakran órákig a felszínekhez tapadnak, majd később, például áramlások vagy élőlények mozgása hatására egyszerre szabadulnak ki.

Ez azt jelenti, hogy a zátonyok nemcsak azonnal, hanem késleltetve is „leadják” a termelt oxigént.

Miért fontos ez a felfedezés?

A korallzátonyok világszerte veszélyben vannak a felmelegedés, az óceánok savasodása és a szennyezés miatt. A hagyományos megfigyelési módszerek gyakran lassúak, költségesek és nehezen kivitelezhetők.

Az új, hangalapú megközelítés viszont gyors, folyamatos és nem zavarja az élővilágot. A kutatók szerint ez a módszer lehetőséget ad arra, hogy már a látható károsodás előtt észleljék a problémákat.

Ez kulcsfontosságú lehet a korai beavatkozás és a zátonyok megmentése szempontjából.