A korallpusztító tengericsillag kis számban még segítheti is a zátonyokat

A töviskoronás tengericsillagot  általában a korallzátonyok egyik legveszélyesebb természetes ellenségeként tartják számon. Amikor az állatok tömegesen elszaporodnak, hatalmas területekről képesek elfogyasztani az élő korallokat. Egy új ausztrál kutatás azonban arra jutott, hogy kis egyedszám mellett egészen más szerepet tölthetnek be az ökoszisztémában.

A Sydney-i Egyetem kutatói szerint az alacsony sűrűségben jelen lévő töviskoronás tengericsillagok táplálkozása visszaszoríthat bizonyos gyorsan növő korallokat, így több hely maradhat a lassabban fejlődő fajok számára. Ez pedig hozzájárulhat a korallközösség változatosságának fenntartásához.

A felfedezés arra mutat rá, hogy ugyanaz az állatfaj egészen eltérő hatást gyakorolhat egy ökoszisztémára attól függően, hogy milyen számban van jelen.

271 táplálkozási nyomot vizsgáltak

A kutatók 2022 és 2024 között a Nagy-korallzátonyhoz tartozó One Tree Reef térségében végezték vizsgálataikat. A terület erősen védett tengeri rezervátum, ahol a töviskoronás tengericsillagok populációja alacsony maradt.

A kutatók 271 olyan sérülést dokumentáltak, amelyet a tengericsillagok táplálkozása hagyott a korallokon. Ezek a jellegzetes fehér foltok akkor keletkeznek, amikor az állat elfogyasztja a korall élő szöveteit, és szabaddá válik az alatta található mészváz.

A sérülések átlagos területe körülbelül 96 négyzetcentiméter volt. Érdekes módon a kutatók azt tapasztalták, hogy a tengericsillagok nagyjából hasonló mennyiséget fogyasztottak egy-egy táplálkozás alkalmával, majd továbbálltak.

A megtámadott korallok többsége nem pusztult el

Egy vizsgálati időszakban 260 megtámadott korallkolóniából 188-on maradt élő szövet. Mindössze 72 kolóniát fogyasztottak el teljesen.

A túlélésben elsősorban a korall mérete számított. A nagyobb telepekből egy-egy tengericsillag táplálkozása után is jelentős élő rész maradhatott, míg a kisebb korallokat ugyanekkora táplálkozási sérülés akár teljesen elpusztíthatta.

A kutatók 71 sérülést hosszabb időn keresztül, összesen 22 hétig követtek. A részlegesen elfogyasztott korallok közül 46-on maradt élő szövet, és ezek mintegy 26 százalékánál már öt hónapon belül megfigyelhető volt, hogy a korall ismét terjeszkedni kezdett a sérült felszínen.

A regeneráció ugyanakkor erősen függött a korall típusától.

Éppen a gyorsan növő korallokat kedvelik

A töviskoronás tengericsillagok egyik kedvelt táplálékát az Acropora nemzetségbe tartozó korallok jelentik. Ezek gyors növekedésüknek köszönhetően könnyen nagy területet foglalhatnak el a zátonyon.

Ha azonban kis számú tengericsillag rendszeresen fogyaszt belőlük, több szabad hely maradhat a lassabban növő korallok számára.

Ez összhangban áll az ökológia úgynevezett közepes zavarási hipotézisével. Ennek lényege, hogy egy ökoszisztémában a mérsékelt mértékű természetes zavarás bizonyos körülmények között növelheti a fajgazdagságot, mert megakadályozhatja, hogy néhány erősen versenyképes faj teljesen uralja az élőhelyet.

Hasonló jelenséget szárazföldi ökoszisztémákban is megfigyelhetünk. Egy mérsékelt természetes tűz például teret nyithat új növények számára, miközben a túl gyakori vagy túl intenzív tüzek már súlyosan károsíthatják az egész rendszert.