A kőgleccserek jobban ellenállnak a felmelegedésnek, mint a hagyományos gleccserek

Amikor gleccserekről beszélünk, a legtöbben hatalmas, fehér jégfolyamokat képzelünk magunk elé. A magashegységekben azonban létezik egy jóval kevésbé ismert jégforma is: a kőgleccser. Kívülről egyszerű kőtörmeléknek tűnik, valójában azonban vastag sziklaréteg alatt rejtőző jég mozgatja lassan lefelé a hegyoldalon.

Egy új amerikai kutatás szerint ezek a különleges képződmények lényegesen ellenállóbbak a klímaváltozással szemben, mint a hagyományos gleccserek. Miközben a Wyoming állambeli Teton-hegység gleccserei és hómezői az elmúlt években gyors ütemben olvadtak, a kőgleccserek alig veszítettek tömegükből, és továbbra is hideg vizet biztosítanak a hegyi patakok számára.

Mi is az a kőgleccser?

A kőgleccser olyan jégtest, amelyet vastag törmelékréteg fed. Ez a több méter vastag kőréteg természetes szigetelőként működik: árnyékolja a jeget, csökkenti a napsugárzás hatását, és lassítja az olvadást.

A sziklák között ráadásul hideg levegő keringhet, a beszivárgó olvadékvíz pedig újra megfagyhat, ami tovább növeli a rendszer stabilitását. Emiatt a kőgleccserek sokkal lassabban reagálnak a felmelegedésre, mint a szabadon fekvő gleccserek.

Hat évtized adatait elemezték

A Colorado Állami Egyetem kutatói közel hatvan év légi felvételeit és lézerszkenneléses méréseit hasonlították össze a Teton-hegységben.

Az eredmények szerint 2014 és 2022 között a hagyományos gleccserek évente átlagosan közel 85 centimétert vékonyodtak, a hómezők pedig csaknem 60 centimétert veszítettek vastagságukból. Ezzel szemben a kőgleccserek mindössze néhány centimétert változtak ugyanebben az időszakban.

A kutatók szerint ez azt jelzi, hogy a kőgleccserek még melegedő éghajlat mellett is hosszabb ideig képesek megőrizni jégtartalmukat.

Hidegen tartják a hegyi patakokat

A kutatás nemcsak a jégtömegeket vizsgálta, hanem a hegyvidéki vízfolyások hőmérsékletét is.

Azok a patakok, amelyeket elsősorban hómezők táplálnak, az elmúlt évtizedben jelentősen felmelegedtek. Ezzel szemben a gleccserekből és különösen a kőgleccserekből érkező víz továbbra is alacsony hőmérsékletű maradt.

Ez kulcsfontosságú lehet a hideg vizet igénylő halfajok, gerinctelenek és más hegyvidéki élőlények fennmaradása szempontjából. Ahogy a hagyományos gleccserek visszahúzódnak, a kőgleccserek egyre fontosabb vízforrássá válhatnak.

Nem sérthetetlenek

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az ellenállóbb működés nem jelent teljes védelmet.

Más vizsgálatok szerint a nyugat-amerikai kőgleccserek mozgása az elmúlt évtizedekben felgyorsult, ami arra utal, hogy a felmelegedés ezeket a rendszereket is befolyásolja. A Teton-hegységben vizsgált kőgleccserek több mint egynegyede már nem mutatott aktív mozgást, ami arra utalhat, hogy belső jégkészletük jelentős része már elveszett.

Európa és Magyarország számára is fontos tanulság

Kőgleccserek nemcsak Észak-Amerikában találhatók, hanem az Alpokban, a Kárpátok magasabb részein, a Himalájában és az Andokban is.

Az Alpokban ezek a képződmények egyre nagyobb figyelmet kapnak, mert a hagyományos gleccserek gyors visszahúzódásával felértékelődhet szerepük a nyári vízellátás fenntartásában.

Magyarországon ugyan nincsenek aktív kőgleccserek, de a hazai vízgazdálkodás közvetve függ az alpesi vízkészletektől is. Ezért a magashegységi jégformák jövője a Kárpát-medence szempontjából sem közömbös.