A klímaváltozás miatt drámaian megdrágulhat a búza

A kenyér, a tészta és számos más alapvető élelmiszer ára a jövőben egyre érzékenyebben reagálhat a szélsőséges időjárásra. Egy új nemzetközi kutatás szerint ugyanis a klímaváltozás miatt gyakoribbá váló, egyszerre több fontos termőterületet sújtó aszályok jelentősen növelhetik a búza világpiaci árát.

A kutatók számításai alapján a globális átlagos búzaár a 2001–2020 közötti, tonnánként körülbelül 193 dolláros szintről 2031–2050-re 294–327 dollárra emelkedhet attól függően, hogyan alakul az üvegházhatású gázok kibocsátása. Három Celsius-fokos globális felmelegedés mellett pedig a modell már tonnánként mintegy 364 dolláros átlagos árral számol.

A probléma hátterében nem egyszerűen az áll, hogy egy-egy országban kevesebb eső esik. Sokkal veszélyesebb lehet, amikor a világ több fontos „kenyereskosara” egyszerre vagy rövid időn belül kerül súlyos vízhiányos helyzetbe.

Nem egyetlen aszály jelenti a legnagyobb veszélyt

Egy helyi aszály önmagában általában nem elegendő ahhoz, hogy alapjaiban mozgassa meg a búza világpiaci árát. Ha például az egyik nagy termelő rosszabb évet zár, más országok termése részben ellensúlyozhatja a kiesést.

A helyzet akkor válik igazán veszélyessé, amikor egyszerre több nagy búzatermelő régiót érint szárazság.

A nemzetközi kutatócsoport ezért nem egyes országokat vizsgált külön-külön, hanem azt elemezte, hogy a világ búzatermő területeinek mekkora részét érinti egyszerre súlyos vízhiány.

Ehhez egy Severe Water Scarcity, vagyis SWS nevű mutatót használtak. Ez nem pusztán a csapadék mennyiségét méri, hanem azt vizsgálja, hogy a betakarítást megelőző négy kritikus hónapban mekkora termőterületen jelentkezik egyszerre rövid távú aszály és hosszabb ideje fennálló vízhiány.

A búzaár ingadozásának akár 74 százalékát is megmagyarázhatja

Az eredmények meglepően erős összefüggést mutattak.

A kutatók legjobb modellje szerint a súlyos vízhiánynak kitett területek nagysága a globális búzaárak 2000 és 2021 közötti éves változásainak akár 74 százalékát is megmagyarázhatja.

A búza ebből a szempontból különösen sérülékenynek bizonyult. A kutatók ugyanezt az összefüggést a kukoricánál és a rizsnél is megvizsgálták, de jóval gyengébb kapcsolatot találtak.

Ennek egyik oka, hogy a búzát jelentős részben olyan hűvösebb és szárazabb térségekben termesztik, ahol eleve kisebb a vízellátás biztonsági tartaléka. A rizst ezzel szemben nagyrészt olyan régiókban termesztik, ahol a kritikus növekedési időszakban a csapadék általában meghaladja a párolgásból származó vízveszteséget.

Egyre nagyobb területeket érint a súlyos vízhiány

A hosszú távú adatok alapján a világ búzatermő területeinek átlagosan körülbelül 5 százalékát érintette súlyos vízhiány egy adott évben.

A szélsőségesebb esztendőkben azonban ez az arány már jóval magasabb volt. 2000-ben, 2010-ben, 2012-ben és 2020-ban például meghaladta a 15 százalékot.

A változás üteme is figyelemre méltó. A 20. század nagy részében évtizedenként nagyjából 0,5 százalékponttal nőtt az érintett terület aránya, 2011 és 2021 között azonban már évtizedes ütemre vetítve 2,2 százalékpontos növekedést mértek.

A kutatók több mint harminc globális klímamodell segítségével azt is megvizsgálták, hogyan folytatódhat ez a tendencia. Az eredmények szerint a felmelegedés előrehaladtával a súlyos vízhiány a világ búzatermő területeinek egyre nagyobb részét érintheti.