A klímaváltozás miatt a dongók elvesztik a szagérzékelésüket

Amikor az éghajlatváltozásról gondolkodunk, gyakran a következő drámai képek jutnak eszünkbe: olvadó jégsapkák, emelkedő tengerszint, heves, könyörtelen viharok. A globális felmelegedés valósága azonban sokkal finomabban hatol be a mindennapi életünket fenntartó ökoszisztémákba, mint azt gondolnánk. A klímaváltozás megváltoztatja az életformánkat, de nem csak a miénket, például a poszméhek bonyolult egyensúlyát is felborítja.

A dongók jellegzetes, bolyhos testükkel és szüntelen munkamoráljukkal döntő szerepet játszanak mind a természetes ökoszisztémákban, mind a mezőgazdasági folyamatokban. A beporzáshoz való hozzájárulásuk biztosítja az emberi élethez nélkülözhetetlen gyümölcsök, zöldségek és virágok növekedését. A Julius-Maximilians-Universität Würzburg (JMU) németországi egyetem legújabb kutatásai azonban azt mutatják, hogy ezek a szorgalmas rovarok veszélyesen érzékenyek az emelkedő hőmérsékletre.

Robusztus megjelenésük ellenére a poszméhek jól alkalmazkodnak a hűvösebb környezethez. Azonban ahogy a globális hőmérséklet egyre magasabbra emelkedik, ezek az apró beporzók egyre nehezebben boldogulnak.

“A poszméhek fontos beporzók a mezőgazdasági rendszerekben. Ezért nagy gazdasági és biodiverzitási értékkel bírnak” – magyarázza Dr. Sabine Nooten, a tanulmány vezető kutatója.

A globális felmelegedésnek a poszméhekre gyakorolt hatásának megértése érdekében a JMU kutatócsoportja kísérletsorozatot végzett, amelynek során ezeket a rovarokat szimulált hőhullámoknak tették ki. Az eredmények riasztóak voltak: a szélsőséges hőmérsékletek súlyosan rontották a dongók virágillatokat érzékelő képességét. Ez az érzékszervi képesség létfontosságú a túlélésükhöz, mivel a virágok kémiai jelzései irányítják őket a táplálékforrásaikhoz.

A kísérletben a poszméhek 40 Celsius-fokos környezetnek voltak kitéve, ami a globális felmelegedés jelenlegi tendenciáit figyelembe véve nem túlzás. Az eredmény a szaglóképességük drasztikus csökkenése volt. A nőstény munkásméhek esetében 80%-kal, míg a hím méhek esetében 50%-kal csökkent az illatok érzékelésére való képességük.

A szaglófunkciók elvesztése jelentős veszélyt jelent a poszméhpopulációkra. A virágok felkutatásának képessége nélkül csökken a beporzás hatékonysága, ami a növényi szaporodás és a biológiai sokféleség potenciális csökkenéséhez vezet. Ráadásul a kutatás azt mutatta, hogy az illatfelismerő képesség még azután sem állt helyre, hogy a dongók visszatértek a hűvösebb hőmérsékletre, ami hosszú távú vagy tartós károsodásra utal.

Ezen eredmények következményei túlmutatnak a poszméhek közvetlen helyzetén. Mivel kulcsfontosságú beporzókról van szó, hanyatlásuk az egész ökoszisztémára kiterjedő kaszkádhatást válthat ki, ami szélesebb körben befolyásolja az élelmiszertermelést és a biológiai sokféleséget. A beporzási szolgáltatásaikhoz kötődő gazdasági érték is hangsúlyozza az éghajlatváltozás kezelésének sürgősségét.

Ökoszisztémáink egészségének megőrzése azonnali és tartós fellépést igényel a globális hőmérséklet-emelkedés mérséklése terén. Élelmiszer-ellátásunk, a biológiai sokféleség és a szerény poszméh jövője attól függ, hogyan reagálunk erre a globális válságra.