A klímaváltozás átrendezheti a Föld napsugárzási térképét

A klímaváltozás hatásairól szóló hírekben általában a hőmérséklet-emelkedés, az olvadó jégtakarók vagy a szélsőséges időjárási események kerülnek a figyelem középpontjába. Egy új kutatás azonban arra figyelmeztet, hogy a felmelegedés egy kevésbé látványos, de rendkívül fontos folyamatot is átalakíthat: megváltozhat a napsugárzás földfelszíni eloszlása.

A kutatást a Kínai Óceán Egyetem kutatói vezették. Klímamodellek segítségével vizsgálták, hogyan alakulhat a lefelé érkező felszíni napsugárzás mennyisége a század végére. Az eredmények szerint a változások nem lesznek egyenletesek: egyes régiók világosabbá válhatnak, míg máshol csökkenhet a felszínt elérő napenergia mennyisége.

A Nap ugyanannyit süt, mégis változik a felszínt elérő energia

A Nap teljesítménye nem változik jelentősen, a különbséget a légkör állapota okozza.

A kutatók a lefelé irányuló felszíni napsugárzás alakulását vizsgálták. Ez az a napenergia, amely a légkörön áthaladva ténylegesen eléri a talajt, a növényzetet, a hófelszínt vagy éppen a napelemeket.

A múltban már megfigyeltek hasonló jelenségeket. Az 1950-es évektől az 1980-as évekig a világ számos térségében csökkent a felszínt érő napsugárzás mennyisége, majd később részleges növekedés következett be. A tudósok ezt globális elsötétedésnek, illetve globális kivilágosodásnak nevezték. Az új kutatás szerint azonban a jövőben a folyamatot már elsősorban a klímaváltozás alakíthatja.

A vízgőz lehet a legfontosabb tényező

A modellek szerint a melegebb légkör több vízgőzt képes tárolni.

A vízgőz önmagában is elnyeli a beérkező napsugárzás egy részét, így kevesebb energia jut el a felszínre. Ez a hatás szinte minden régióban megjelenik, függetlenül attól, hogy mennyi felhő található az adott térség felett.

A kutatók szerint ha csak a vízgőz hatását vizsgálnánk, akkor a világ nagy része fokozatosan kevesebb közvetlen napsugárzást kapna. A valóságban azonban a felhőzet változásai ennél összetettebb képet eredményeznek.

A felhők alakíthatják át a globális mintázatot

A sarkvidékeken a felmelegedés miatt a felhők egyre több folyékony vizet tartalmazhatnak. Ezek a felhők fényesebbé válnak, és nagyobb arányban verik vissza a napsugárzást az űrbe.

A kutatás szerint az Északi-sarkvidéken és az Antarktiszon emiatt jelentősen csökkenhet a felszínt elérő napsugárzás mennyisége, különösen a nyári időszakban. Ezzel szemben az északi félteke közepes földrajzi szélességein növekedhet a felszínt érő napenergia mennyisége.

A kutatók szerint a különbség nem drámai egyik napról a másikra, de több évtized alatt már érezhető hatásokat eredményezhet.

Európa és Magyarország is a nyertesek között lehet

A modellek alapján Európa jelentős része azok közé a térségek közé tartozhat, ahol nőhet a felszínt érő napsugárzás mennyisége.

Ez első hallásra kedvező hírnek tűnhet, különösen a napelemparkok és a megújuló energiatermelés szempontjából. A helyzet azonban összetettebb.

A több napsütés gyakran együtt járhat magasabb hőmérséklettel, gyorsabb párolgással és súlyosabb nyári aszályokkal. A Kárpát-medencében már most is megfigyelhető, hogy a hosszabb száraz időszakok és a gyakoribb hőhullámok komoly terhet jelentenek a mezőgazdaság számára.

Ha a jövőben valóban több napenergia éri el a felszínt, az tovább fokozhatja a talajok kiszáradását, különösen a Duna–Tisza köze vagy az Alföld érzékenyebb térségeiben.